�vakodva �rintettem meg a szunnyad� fi�t. Halkan szuszogott a m�ly �jszak�ban. G�z�m sem volt arr�l hogy hol vagyok(szok�s szerint), csak azt tudtam hogy a f�v�rosban. Valami nagyon lepukkant helynek t�nt. A hajdan�n m�g piros kanap� most t�bbnyire koszos barna volt, n�hol er�sen bebor�tott�k az ismeretlen eredet� s�t�t foltok. Mintha folyton lel�ttyintette volna v�r�sborral. Azon agyaltam, m�g az is megeshet hogy az �ldozatainak v�re bor�tja az anyagot. �vatosan odahajoltam, �s megszagl�sztam, de semmi illata nem volt. K�l�n�s... Oldalra pillantottam, az �lomszusz�kra.
A fi� nem viselt m�st csak egy egyszer�, kock�s boxert, �s �gy ter�lt el a csupakosz kanap�n, el�g bamba fejet v�gva, bal kez�t lel�gatva, jobb l�b�val f�ligmeddig f�lk�szva a t�ml�ra. A sz�j�b�l csaknem kicsordult a ny�l, �gy aludt mint a bunda.
Elmosolyogtam magam, majd eszembe jutott hogy senkiben nem b�zhatok. Ami�ta itt vagyok el is felejtettem hogy mennyire visszah�z�d�nak �s gyanakv�nak k�ne lennem. Egy percre sem szabadna ell�gyulnom. Ezt m�r r�g megtanulhattam volna. Az elm�lt �vek sor�n.
Az agyamon akaratlanul is v�gigfutottak az eml�kek, amik minden egyes nap gy�t�rnek. Azon agyaltam hogy m�g az is megeshet hogy � az akit keresek, �s tal�n m�g most, ebben a pillanatban is �letvesz�lyben vagyok.
Ami azt illeti nem sokat t�vedtem. Abban nagyon is igazam volt, hogy minden egyes percen az �letem m�lt.
Egy holl� sz�llt az ablakp�rk�nyra. Hatalmas mad�r, nem tudom mit kereshet ezen a k�rny�ken. Hangosan kop�csolva az �veget k�rogott p�rat. Odamentem az ablakhoz, hogy k�zelebbr�l is megszeml�ljem. Csod�latosan n�zett ki. Kiss� k�l�n�s, bar�tas�gos tekintete volt, az �veget egyre er�sebben verte, kanyarul� cs�r�vel.
K�pr�zattal figyeltem  a verdes� madarat, aki egyre beljebb akart furakodni. Kezemet az ablak kilincs�hez emeltem, �s ki akartam nyitni az ablakot, �m ekkor p�r nyirkos ujj ragadta meg a csukl�mat. �vatos, �rz�keny �rint�s volt, szinte alig �rz�kelhet�. Mintha egy furcsa �lomb�l �bredtem volna, pislogtam p�rat a mellettem �ll�ra. Kiss� komoly arcot v�gott, de ahogy leeresztettem a karomat a tekintete megenyh�lt.
A mad�r elsz�llt. Semmit sem �rtettem.

***

Ahogy Nakahi elhagyta a testemet minden f�jdalom �s f�radts�g megt�madott. Er�tlen�l rogytam a f�ldre, �s k�nok k�zepette aludtam el a Suttog�k erdely�nek sz�l�n. Nem tudom mi t�rt�nhetett volna ha rossz kezek k�z� ker�l�k.
P�r v�zcsepp rideg �rint�s�re �bredtem az arcomon. A talaj nyirkos �s friss volt. Rodhad� v�r szaga �rasztott el.A sebeim m�g f�jtak, de ez most m�s volt, k�l�n�s �get�s, mintha m�reg �ltal lezsibbasztott hegek lenn�nek.
A m�reg, ami az eg�sz testemet el�rasztotta. Egy pillanatra megilyedtem, eszembe jutott az alku megk�t�s�nek pillanata. Amikor Yilan megharapott. Riadtan �rintettem meg a tark�mat. A jel val�sz�n�leg m�g mindig tetov�l�sk�nt t�tongott rajta. Egy tekerg� k�gy� �br�ja. Mintha csak meg lettem volna pecs�telve. A kulccsontom felett pedig nem sokkal, ott volt az a k�t harap�snyom. Majdhogynem olyan mintha egy v�mp�r harapott volna meg. Ha l�tezn�nek v�mp�rok.
M�r a gondolatt�l is elnvettem magam. Ez a nevet�s azonban nem az �r�mt�l sz�rmazott, a f�jdalomb�l, k�ts�gbees�sb�l t�pl�lkozott.
�vatosan f�lt�p�szkodtam. A karomat nem tudtam haszn�lni, �lettelen indak�nt l�gott a testem mellett ahogy megindultam el az erd�t�l �szaknak.
Nem maradhatok itt. Ha r�mtal�lnak, ki tudja mi t�rt�nik velem. Yilan nem lesz itt mindig hogy seg�tsen rajtam. M�r ha ezt seg�ts�gnek nevezhetj�k.
Arra m�g eml�kszem hogy hogyan falta fel a sz�rnyeteg elk�rhozott lelk�t. S�t�tlila sz�nben izz�, pikkelyes g�mb volt, amit kiakasztott �llkapcsai k�z� emelt, mintha csak a vacsor�j�t kapn� be, egyben lenyelte azt a hatalmas valamit, majd j��z�en elmosolyodott �s megnyalta a sz�j�t.
R�m�lt undorral b�multam, majdhogynem elok�dtam magam a rengeteg boml� cafat l�tv�ny�t�l ami itt maradt, �s a v�r b�z�t�l. Azt�n a szemeim befordultak �s hossz� �lomba mer�ltem. Nem tudom hogy az ut�n mi t�rt�nhetett.
F�radtan kullogtam a szakadt rongyaimban, mezitl�b, a cip�m nem tudom hogy hov� t�nhetett a nagy p�rbaj k�zepette, de ne is nagyon �rdekelt. Az eml�kk�pek �ssze-vissza cik�ztak a fejemben. Nem tudtam hova rakni a hangokat �s a szem�lyeket. Eleinte a r�ms�g feje villant be, hatalmas, �les fogai, ahogy fel�m k�zeledett �s nekem akartrontani, azt�n a bar�taim, valami�rt csak r�juk tudtam gondolni. Az �rtatlanul meghalt, kiv�gzett emberek, akik tal�n hossz� szenvedsek k�zepette lelt�k hal�lukat. Nem �gy, ahogy elk�pzeltem, nem az �gyukban, id�s f�rfik�nt �s n�k�nt meghalva valaki mellett.
Kuty�ul �reztem magam. Le�rhatatlanul sz�rnyen. S�rni akartam, de nem j�ttek a k�nnyek. Apa �s anya arc�t l�ttam a messze feldereng� boltozaton, a k�z�s vasor�kat �s reggeliket, a veszeked�seket. A sz�vem f�jt, nem tudom mit�l, csak �gy l�ktetett, sz�rt, �s �gy �reztem hogy �jra ember vagyok. �jra az a szerencs�tlen �s elveszett idi�ta, aki t�nkretett mindent �s mindenkit.
M�gsem tudtam �sszeomlani, nem tudtam kiereszteni magamb�l ezt az eg�szet. Egy k�nny csepp sem csordult v�gig az arcomon. Egyetlen egy sem, �s ez m�gink�bb kiakasztott. Mindent elvettek t�lem, mindent�l megfosztottak. �sszecsuklottak a t�rdeim �s f�jdalmasan zuhantam a sz�r� kavicsok k�z�. Nem �rdekelt. A fejemet �t�ttem, teljes er�mb�l �t�ttem hogy f�jjon, hogy mindenn�l jobban f�jjon �s v�r v�zcsepp kig�rd�lj�n a k�nnycsatorn�imb�l, b�mb�lni akartam, de nem ment.
-Hi�ba pr�b�lkozol. -A h�tam m�g�tti hang sz�nalmat nem ismer�n, ridegen sz�lt le r�m. Szinte l�ttam hogy milyen undorral tekinthet v�res cafatokban l�g� ruh�mra, a tincsekbe �sszeragadt hajamra, g�rnyedt testemre, megroncsol�dott v�llamra, de legink�bb r�m, �nmagamra!
Eleinte nem �rtettem.
-Te m�r nem �lsz. A tested hamarosan egy�ltal�n nem fog smemilyen nedvet kiengedni. Min�l tov�bb, �s tart�sabban vagyok itt veled, ann�l er�sebb, �s s�rthetetlenebb leszel. A sebeid m�r gy�gyulnak. Nem kell sok, csak p�r �ra �s olyan lesz, mintha meg sem t�rt�nt volna. Egy id� ut�n, ha el�rted az �n szintemet, egy d�mon test�nek a szintj�t, m�r v�rezni sem fogsz. S�rthetetlen leszel, a b�r�d olyan ak�r egy szikla, egy karcol�s sem fog l�tszani rajtad.
A kezemre n�ztem, amir�l nem r�g m�g azt hittem hogy a csontok apr� szil�nkokra t�rtek benne. Most teljesen �p volt, tal�n csak egy kicsit f�radt. Az izmok megfesz�ltek benne, nem tudtam ellaz�tani �ket.
-Sz�val azt mondod?!! -Kezdtem r��v�ltve a mondatot, de nem engedte hogy befejezzem.
-Nem vagy ember!! Fogadd el! M�r soha nem is leszel az.
Legsz�vesebben nekirontottam volna, de mi �rtelme lett volna. Nem t�rt�nne m�s, minthogy �ssze vissza futkosok, az �ttetsz� teste ut�n kap�l�zva.
F�l�lltam, bele�r�ltem v�rt�l ragad�s kezemet a ruh�m megmaradt egyetlen tiszta r�sz�be, �s a messzi t�volba n�ztem. A v�rosokra, t�l a mostani kihalt terepen.
-Meg keresem! Meg fogom keresni azt a valakit, aki t�nkretett. Aki meggyilkolta �ket. Ker�l amibe ker�l, de meg�l�m. Levad�szom mint egy rohadt v�rebet!

***

Jobb karommal megragadtam a sz�rnyeteg fej�t, �s egy er�teljes lend�t�ssel el�re r�ntottam. A h�t�ra puffant, p�r r�pke pillanatig t�tlen�l fetrengett, pont annyi id�t nyertem hogy Yilan a testemet uralva f�lkeljen a f�ldr�l �s felk�sz�lj�n a harcra. A r�ms�g f�lpattant, olyan gyorsas�ggal t�nt el a szemem el�l mintha teleport�lt volna. A k�rvonalai elhom�lyosultak, megremegett alattam a talaj. Hallottam a liheg�st a h�tam m�g�l, a fogak csikorgat�s�t. F�lugrottam, tal�n t�bb m�ter magasra emlekedhettem. Egy darabig a testem mintha lebegett volna, csak meredtem magam el�, a f�ldr�l r�mtekint� v�rszomlyas fenevadra, aki alatt egyre nagyobb rezg�shull�mok mutatkoztak. A nyirkos talajban apr� j�ratok keletkezhettek, amik most sokkal ink�bb kivehet�ek voltak, mivel p�r centis kiemelked�sek keletkeztek, mintha vakondj�rta terep lenne. Hirtelen k�gy�k t�mkelege csapott f�l a m�lys�gb�l, hatalmas �reg keletkezett. Ekkor kezdett zuhanni a testem. Fejjel lefel� fordultam, a szemeimet az � szemeibe szegezve, a karomat kiny�jtva. Ujjaimmal megragadtam a kopony�j�t. �reztem ahogy a csont csaknem �sszeroppant a tenyeremben. Belez�dultunk az �regbe. A t�bb sz�z k�gy� f�lk�szott a vadra, ami ez�ltal tehetetlenn� v�lt. �llkapcsukat kiakasztva, hatalmas m�regfogaikat belem�lyesztett�k �ldozatukba �s sz�tcib�lt�k a haldokl� teremtm�nyt, aminek reakci�ja egy hatalmas s�pol�, vony�t� hang volt.
Azonban itt m�g nem volt v�ge a t�rt�netnek. A k�gy�kt�l alig mozdulni b�r� �sszeszedte minden erej�t, f�lugrott, �s nek�nk rohant. A sz�j�t hatalmas t�rotta, �gy t�nt hogy a fejemet vette c�lpontba.
Sok-sok �les, v�rt�l cs�p�g� foga rettent� ilyedts�ggel t�lt�tt el. Valahol �reztem hogy Yilan sem k�v�nkozik a metsz�k�nt szolg�l� fogak k�z�. Elk�pzeltem hogy milyen k�nnyed�n le tudn� harapni a karomat, vagy ak�r ha csak v�letlen�l is, de egy-k�t ujjamat ott tudn�m hagyni. �pphogy csak hozz��rn�k, � �sszez�rn� az �llkapcsait �s egyszer�en lesiklan�nak az ujjperceim. Lev�ln�nak t�r�keny kezemr�l.
Nakahy h�traugrott, ki a m�lyb�l, ami ekkor fekete lyukk�nt mintha mindent mag�baszippantana, bez�rult. A  puha talajban m�g p�r pillanatig mocorg�s volt �szlelhet�, majd mintha t�l sok v�zhez jutott volna a f�ld, v�r csap�dott ki a felsz�nre, �s csurgott v�gig mint egy apr� kis patak, ami utat t�r mag�nak a kavicsok k�z�tt.

***

Ek�zben egy fekete mad�r rik�csolva sz�llt el az �gen, a Suttog�k erdeje felett. Tollai kopott csillog�ssal verdestek.
Az erd� nyugtalan�t� morg�st, d�b�rg�st hallattatott. Valami irt�zatos kelhetett �letre hosszan tart� nyugalmas �lm�b�l.

-Melyik a kedvenc vir�god?
-A v�r�s tulip�n?
-�, itt van ugyan az �gy�s de, hhh k�r hogy csak k�s�bb fog ny�lni. Szeretn�l valamilyen m�sik vir�got?
-�n tudok tulip�nt csin�lni.
-T�nyleg? -D�bent �rdekl�d�ssel n�zett a n�.

A kisl�ny r�tette apr�cska kez�t a nyirkos f�ldre, p�r pillanatig �szpontos�tott, majd elemelte onnan a tenyer�t. Egy kis hajt�s jelent meg, ami lassank�nt n�ni kezdett, majd egyre jobban felt�rekvett v�g�l kiny�lt, piros szirmait sz�tfesz�tette. A napf�ny kellemesen ragyogott rajta.
A n� elk�pedve szeml�lte az esem�nyeket, majd riadtan pillantott a sz�ke haj� gyermekre.
-Ezt meg m�gis hogy csin�ltad?
-Nem tudom. De mindig olyan hamar meghal.

A vir�g fonynadni kezdett, p�r pillanaton bel�l m�r nem maradt bel�le m�s csak egy sz�raz, barn�s csonk.

-Olyan szomor�. Ink�bb abbahagyom, nem akarom meg�lni �ket. �n senkit se, akarok b�ntani. -B�gyadtan n�zett vissza az eddig mosolyg� n�re, aki most riadtan f�lt�p�szkodott, �s indulni k�sz�lt.
-Maradj itt, rendben, mindj�rt visszaj�v�k!
-De.
-Semmi baj, mindj�rt visszaj�v�k. -Visszaguggolt, �s leszak�tott egy a k�zelben l�v� lila szirm� n�v�nyt. Rengeteg volt bel�le azon a kis mez�n.- Tess�k, ez aj�nd�k. Csak v�rj itt egy kicsit!
-Rendben van.

Nem sokkal k�s�bb egy hatalmas, ilyeszt� alak jelent meg, m�g�tte kullogott a n�. A kisl�ny kicsit megszeppenve vizslatta v�gig a morcos f�rfit, �s a mellette �ll� szigor� k�p� p�kh�l� haj� b�csit. Kicsit megilyedt.
-Szia kisl�ny.
-Cs�kolom.
-Meg tudn�d nekem mutatni azt amit ennek a n�ninek az el�bb?
-Az el�bb? -M�g mindig a lila vir�got szorongatta, majd az id�s f�rfi b�lint�s�ra egyik kez�t gyan�tlanul az �gy�sra tette. Hely�n nemsok�ra megjelent az el�z�h�z hasonl�, piros vir�g.
Az ember most m�gkomorabb arcot v�gott, intett a m�g�tte �ll� nagydarabnak, aki kem�nyen megragadta a kisl�ny karj�t. A vir�g elsz�radt, a kisl�ny r�m�lten ki�ltott f�l.

A szemeim el�tt felmer�lt a sz�tt�p�zott Daniel l�tv�nya. A k�nnyek nem �lltak meg. Csup�n a gondolat�t�l is -hogy micsoda v�ront�snak lehetek a r�sze- teljesen megkerg�ltem. Egy pillanatig �gy �reztem hogy el�julok, de azt�n m�gsem �gy lett.
-Nem fog megt�rt�nni. A fejedben vagyunk. Nem tudsz el�julni. De el�g nagy az es�lye hogy a val� �letben sem. Soha. Hiszen tee... Hogy is fogalmazzak, k�l�nleges vagy.
-K�l�nleges? H�ny ilyen ember van m�g, akit megsz�lltak?
-Akit megsz�lltak? Val�sz�n�leg rengetegen, ha csak a d�monokat n�zz�k, val�sz�n�leg t�bb sz�zan is lehetnek, b�r nem vagyunk olyan sokan.
-T�bb sz�zan? -Kikerekedtek a szemeim.
-De te, te m�s. Te eg�szen egyedien fogadtad be. Meghalt�l, �s a tudatalattid, valami�rt ezt v�lasztotta. Engem h�vt�l, �s �n j�ttem. Furcsa is volt, de �gy gondolotam hogy micsoda egy�ni �s �rdekes megold�s, �gy...
-Akkor ez a kit�ntet�s, valahol m�gis a ti�d, nem az eny�m.
-HHh, nem. Ez most kiv�telesen neked k�sz�nhet�. Ez�rt is l�phett�l be m�g id� el�tt(vagy is jobban mondva ut�n) abba a, azt hiszem h�vhatjuk egy m�sik dimenzi�nak.
-A feh�r szob�t?
-Azt. Nem hiszem hogy rajtad k�v�l m�g lenne m�s hasonl� eset. Vagy legal�bb is nem hallottam r�la.
-Mi olyan k�l�nleges van rajtam?
-Hogy mi? Nos, tee, te mondhatni hogy egy k�l�n egytag� fajt alkott�l. -Elnevette mag�t.- Ez �gy kijelentve el�g r�hejesen hangzik.
-Egyet�rtek. -B�r �n k�zel sem tartottam ezt az eg�szet olyan viccesnek mint �.
-A te lelkedet m�r csak az�rt sem tudn�m felfalni mert, te egy l�lektelen vagy. Vagy is, �pp ez benne a vicc, hogy egy l�lektelen, l�lek. Mivel, m�g itt vagy.
-Ezt a h�lyes�get.
-Ahogy mondod! Nem is �rtem hogy lehets�ges ez. Elm�letben m�r halott vagy, mondhatn�nk azt is hogy te vagy az egyetlen zombi a F�ld�n! De amint elt�vozom t�led, akkor ugye, v�gleg elt�nsz. Szenvedsz m�g egy j� darabon, azt�n elt�nsz. �s sosem t�rhetsz majd nyugov�ra. Ha v�gleg meghalsz, m�rmint, ha T�nyleg meghalsz, akkor ism�t a feh�r szob�ban tal�lod magad. Vagy a feket�ben, nem tudom melyik a rosszabb. Ott leszel �r�kre. Ami m�g megeshet, hogy esetleg te is egy leszel k�z�l�nk. B�r nem, ez m�r t�nyleg t�lz�s lenne. Ezt felejtsd el.
-Teh�t, ha j�l �rtem, ha megegyezem veled, akkor a v�g�n mindenk�pp k�nozni fog az a rengeteg,.. -Belegondoltam az el�bb felgy�lemlett f�jdalomra, arra a sok �s apr� �t�sre, z�z�sra, sz�r�sra, arra hogy fulldokoltam, �s hogy ennek sosem lenne v�ge.
-Lehetetlen.
A mellkasomat ism�t szor�t� �rz�s fogott el. Az illet� arc�n enyhe meglepetts�gt�nt fel, majd egy komor tekintet.
F�jt a sz�vem. Sz�rt, mintha a h�tamba �ll�tott k�sek azt is el�rt�k, �s felv�gt�k volna. Sz� szerint t�rt forgattak a sz�vemben. �jra �s �jra kezdtem �t�lni a pillanatot, mikor az az ijeszt�, s�t�t fazon fel�mny�l.
A szob�mban voltam. A puha �gyamon fek�dtem amikor kinyitottam szememet, de a paplan, a tollpih�s p�rna most mind sziklak�nt �lltak bele oldalamba. �sszekuporodtam �s ord�tottam a f�jdalomt�l. A szemeimet �sszez�rtam, szenvedtem. Lassan kezdtem �gy �rezni mintha leh�ntan�k a hasamr�l a b�rt, elt�vol�tan�k a felesleges sz�veteket, �s a gyomromban turk�ln�nak.
-Elkezd�d�tt.
A fejemben csak az � hangja hallatszott, csak ez �s semmi m�s, minden eltompult, csak az �rcel�d� sziszeg�sek viszhangoztak.
-M�g meggondolhatod magad.
-Neeeem! -Sikoltottam, s�rtam, a f�jdalom nem csillapodott, csak egyre r�s�d�tt. Azt hittem ott pusztulok bele, de sajnos nem t�rt�nt meg.
-Hi�ba ellenkezel, nem lesz jobb. M�g eltart egy p�r �r�t.
P�r �r�t? Az a p�r �ra m�rhetetlen�l hossz� id�nek t�nt. Felid�ztem az eml�ket, amikor a feh�r szob�ban k�nl�dtam hasonl� k�pp, �s hogy mennyire hossz�nak t�nt, pedig csak p�r perc volt.

***

M�r �sid�k �ta zajlik a harc. A h�bor� a l�thatatlanok �s a l�nc tagjai k�z�tt. Egy kapocs, ami az�rt j�tt l�tre, hogy megments�k az �rtatlan �leteket az �rtelmetlen gyilkol�st�l. Azonban ez az alakulat felbomlott.
T�bb kis egys�g keletkezett a fajokon bel�l, �s mind k�l�n v�ltunk. T�bb� nincsenek g�tak, nincsenek t�rv�nyek. A rend feloszlott, �s elszabadult a pokol.
A d�monok g�tl�stalan teremtm�nyek. Gyakran ezt mondj�k, b�r �n nem hiszem hogy ki�rdemelt�k volna ezt a jelz�t. Sokkal ink�bb v�rszomjasnak, �s kif�rk�szhetetlennek mondan�m a hozz�m hasonl�kat.