Ahogy Nakahi elhagyta a testemet minden f�jdalom �s f�radts�g megt�madott. Er�tlen�l rogytam a f�ldre, �s k�nok k�zepette aludtam el a Suttog�k erdely�nek sz�l�n. Nem tudom mi t�rt�nhetett volna ha rossz kezek k�z� ker�l�k.
P�r v�zcsepp rideg �rint�s�re �bredtem az arcomon. A talaj nyirkos �s friss volt. Rodhad� v�r szaga �rasztott el.A sebeim m�g f�jtak, de ez most m�s volt, k�l�n�s �get�s, mintha m�reg �ltal lezsibbasztott hegek lenn�nek.
A m�reg, ami az eg�sz testemet el�rasztotta. Egy pillanatra megilyedtem, eszembe jutott az alku megk�t�s�nek pillanata. Amikor Yilan megharapott. Riadtan �rintettem meg a tark�mat. A jel val�sz�n�leg m�g mindig tetov�l�sk�nt t�tongott rajta. Egy tekerg� k�gy� �br�ja. Mintha csak meg lettem volna pecs�telve. A kulccsontom felett pedig nem sokkal, ott volt az a k�t harap�snyom. Majdhogynem olyan mintha egy v�mp�r harapott volna meg. Ha l�tezn�nek v�mp�rok.
M�r a gondolatt�l is elnvettem magam. Ez a nevet�s azonban nem az �r�mt�l sz�rmazott, a f�jdalomb�l, k�ts�gbees�sb�l t�pl�lkozott.
�vatosan f�lt�p�szkodtam. A karomat nem tudtam haszn�lni, �lettelen indak�nt l�gott a testem mellett ahogy megindultam el az erd�t�l �szaknak.
Nem maradhatok itt. Ha r�mtal�lnak, ki tudja mi t�rt�nik velem. Yilan nem lesz itt mindig hogy seg�tsen rajtam. M�r ha ezt seg�ts�gnek nevezhetj�k.
Arra m�g eml�kszem hogy hogyan falta fel a sz�rnyeteg elk�rhozott lelk�t. S�t�tlila sz�nben izz�, pikkelyes g�mb volt, amit kiakasztott �llkapcsai k�z� emelt, mintha csak a vacsor�j�t kapn� be, egyben lenyelte azt a hatalmas valamit, majd j��z�en elmosolyodott �s megnyalta a sz�j�t.
R�m�lt undorral b�multam, majdhogynem elok�dtam magam a rengeteg boml� cafat l�tv�ny�t�l ami itt maradt, �s a v�r b�z�t�l. Azt�n a szemeim befordultak �s hossz� �lomba mer�ltem. Nem tudom hogy az ut�n mi t�rt�nhetett.
F�radtan kullogtam a szakadt rongyaimban, mezitl�b, a cip�m nem tudom hogy hov� t�nhetett a nagy p�rbaj k�zepette, de ne is nagyon �rdekelt. Az eml�kk�pek �ssze-vissza cik�ztak a fejemben. Nem tudtam hova rakni a hangokat �s a szem�lyeket. Eleinte a r�ms�g feje villant be, hatalmas, �les fogai, ahogy fel�m k�zeledett �s nekem akartrontani, azt�n a bar�taim, valami�rt csak r�juk tudtam gondolni. Az �rtatlanul meghalt, kiv�gzett emberek, akik tal�n hossz� szenvedsek k�zepette lelt�k hal�lukat. Nem �gy, ahogy elk�pzeltem, nem az �gyukban, id�s f�rfik�nt �s n�k�nt meghalva valaki mellett.
Kuty�ul �reztem magam. Le�rhatatlanul sz�rnyen. S�rni akartam, de nem j�ttek a k�nnyek. Apa �s anya arc�t l�ttam a messze feldereng� boltozaton, a k�z�s vasor�kat �s reggeliket, a veszeked�seket. A sz�vem f�jt, nem tudom mit�l, csak �gy l�ktetett, sz�rt, �s �gy �reztem hogy �jra ember vagyok. �jra az a szerencs�tlen �s elveszett idi�ta, aki t�nkretett mindent �s mindenkit.
M�gsem tudtam �sszeomlani, nem tudtam kiereszteni magamb�l ezt az eg�szet. Egy k�nny csepp sem csordult v�gig az arcomon. Egyetlen egy sem, �s ez m�gink�bb kiakasztott. Mindent elvettek t�lem, mindent�l megfosztottak. �sszecsuklottak a t�rdeim �s f�jdalmasan zuhantam a sz�r� kavicsok k�z�. Nem �rdekelt. A fejemet �t�ttem, teljes er�mb�l �t�ttem hogy f�jjon, hogy mindenn�l jobban f�jjon �s v�r v�zcsepp kig�rd�lj�n a k�nnycsatorn�imb�l, b�mb�lni akartam, de nem ment.
-Hi�ba pr�b�lkozol. -A h�tam m�g�tti hang sz�nalmat nem ismer�n, ridegen sz�lt le r�m. Szinte l�ttam hogy milyen undorral tekinthet v�res cafatokban l�g� ruh�mra, a tincsekbe �sszeragadt hajamra, g�rnyedt testemre, megroncsol�dott v�llamra, de legink�bb r�m, �nmagamra!
Eleinte nem �rtettem.
-Te m�r nem �lsz. A tested hamarosan egy�ltal�n nem fog smemilyen nedvet kiengedni. Min�l tov�bb, �s tart�sabban vagyok itt veled, ann�l er�sebb, �s s�rthetetlenebb leszel. A sebeid m�r gy�gyulnak. Nem kell sok, csak p�r �ra �s olyan lesz, mintha meg sem t�rt�nt volna. Egy id� ut�n, ha el�rted az �n szintemet, egy d�mon test�nek a szintj�t, m�r v�rezni sem fogsz. S�rthetetlen leszel, a b�r�d olyan ak�r egy szikla, egy karcol�s sem fog l�tszani rajtad.
A kezemre n�ztem, amir�l nem r�g m�g azt hittem hogy a csontok apr� szil�nkokra t�rtek benne. Most teljesen �p volt, tal�n csak egy kicsit f�radt. Az izmok megfesz�ltek benne, nem tudtam ellaz�tani �ket.
-Sz�val azt mondod?!! -Kezdtem r��v�ltve a mondatot, de nem engedte hogy befejezzem.
-Nem vagy ember!! Fogadd el! M�r soha nem is leszel az.
Legsz�vesebben nekirontottam volna, de mi �rtelme lett volna. Nem t�rt�nne m�s, minthogy �ssze vissza futkosok, az �ttetsz� teste ut�n kap�l�zva.
F�l�lltam, bele�r�ltem v�rt�l ragad�s kezemet a ruh�m megmaradt egyetlen tiszta r�sz�be, �s a messzi t�volba n�ztem. A v�rosokra, t�l a mostani kihalt terepen.
-Meg keresem! Meg fogom keresni azt a valakit, aki t�nkretett. Aki meggyilkolta �ket. Ker�l amibe ker�l, de meg�l�m. Levad�szom mint egy rohadt v�rebet!

***

Hatalmas vihar kerekedett az erd�ben, amit hamarosan k�r�l�lelt a s�t�s�g. Nem volt ott m�s, csak a hangos zivatar, �s a zuhatagnak vadul ellen�l� t�level�ek. Egyetlen lev�l sem gyeng�lt el, egyetlen apr�, z�ld sz�l sem hullott le a vizes talajra. Csak t�rt, �s v�rta hogy el�lljon a vihar.
B�r nappal volt, az �g h�bor�ja mindenhova el�rt ezen a vid�ken, �s puszt�t� �radatk�nt t�rt r� a mit sem selyt� n�pre, akik gyorsan beszaladtak a pajzsk�nt szolg�l� h�zaikba, �s b�gyadtan, szomor�an n�zt�k ahogy a term�szet utat t�r mag�nak. Nagy h�bor� k�zeledik. Ezt az emberek is mind �rezt�k. Tudta aki csak tudta, hogy a t�l�k elt�r�, k�l�n�s r�ms�gek hamarosan mind a felsz�nre akarnak t�rni, �s mindent eltiporva maguk m�g�tt mindent �s mindenkit. t�m�rdek sok v�ront�s, �s szenved�s fog k�vetkezni, aminek nem lesz meg�ll�t�ja.
Tal�n nem is tudt�k, hiszen nem tudhatt�k, de a zsigereikben mind �rezt�k. Valami k�zeleg. Valami s�t�t �s gonosz, amit eddig nem ismertek. Ami f�l�bredt hosszan sz�tt �lm�b�l, �s most v�rengz� fenevadk�nt fog v�gigs�p�rni a F�ld�n.

Sz�rke madarak sz�lltak el felett�nk az �gen. A n�hol f�lbukkan� mag�nyos f�k furcsa hangokat susogtak a sz�lben. Valaki figyelt minket. �reztem. M�r t�bbsz�r is elrep�lt a fejem f�l�tt egy fekete holl�. Mindig 2 k�rt le�rva, majd tovasz�llva. K�l�n�s �rz�s ker�tett hatalm�ba.
Nem vagyok katona, nem vagyok kik�pezve semmilyen harcra, de ezt m�g �n magam is �szrevettem, �s ez azt jelentette hogy nem csak �n. Yilannak is tudnia kellett.
Nem volt ez se f�lelem, se k�v�ncsis�g. Csak egyszer� �lni akar�s. Bossz�v�gy. S�v�rg�s az ut�n, hogy el�rjem a c�lom, �s valami�rt �gy �reztem hogy az a fekete mad�r k�zelebb juttathat hozz�.
A hosszas kop�r vid�ken val� �tutaz�son nem t�rt�nt semmi. Annak ellen�re hogy k�nny� c�lpont voltam, �s hatalmas vesz�jnek lehettem kit�ve, nem t�madtak meg. Tudtam hogy valaki figyel, tal�n t�bben is, de senki nem j�tt a k�zelembe. Mintha �va intette volna a leselked�ket a m�g messze meg nem jelen� h�rem. Vagy megt�rt�nhet? Tal�n m�ris mindenki tudn� hogy egy furcsa idegen vagyok, egy olyan szerzet aki m�s, m�s mint a t�bbiek, �s tal�n fenyeget� vesz�jt jelenthetek r�juk. B�r �n nem �pp �gy gondoltam, ha Yilan elhat�rozza mag�t, akkor minden �gy fog t�rt�nni ahogy � azt akarja. Ez a tudat m�r �nmag�ban ideges�t� volt a sz�momra, �s b�r nem tudtam ezt elfogadni, de mindenesetre t�rt�ztetnem kellett magamat.
Hamar �s k�nnyed�n eljutottam a legk�zelebbi v�rosba. Az es� lemosta r�lam a d�mon v�r�nek h�nyingerkelt� b�z�t, de a szakadt �s piszkos ruh�imat nem tudtam elrejteni. �gy n�ztem ki mint egy hajl�ktalan, akit nem r�g sodort az �let a rossabbik oldal�ra. A sebeim m�r r�g begy�gyultak, a k�gy�d�monnak igaza volt, m�r semmi nyom�t nem �rz�keltem a testemen a t�rtnteknek. Mintha meg sem t�rt�nt volna, csak egy rossz �lomb�l �bredn�k. De nem, sajnos ez m�g mindig a val�s�g. Ak�rh�nyszor gondolok erre, ak�rh�nyadszor mer�l fel bennem a lehetetlen k�pzelg�sek gondolata, mindig van minek megc�folnia a hitetlenked�semet. Innen m�r nincs vissza �t, innent�l m�r nem v�rhatok csod�t, nem v�rhatom hogy jobbra forduljanak a dolgok, a sorsom Nakahi kez�be ker�lt, �s ezen semmi sem v�ltoztathat. Viszont ez azt is jelenti hogy � is f�gg t�lem. �ssze vagyunk l�ncolva. Ha a vas nem is k�zzelfoghat�, de a lelk�nk �s a test�nk szinte eggy� lett.