Egy r�gebbi novella, csak elfelejtettem felt�lteni.

Jelentkezni akartam egy versenyre m�g h�napokkal ez el�tt, m�r nem tudom milyen oldal volt, ahol t�bb t�ma fel volt sorolva, azt hiszem band�k nevei voltak felsorolva, azokat kellett c�mk�nt haszn�lni egy r�vid t�rt�nethez, �s kital�lni valamit.

-Azt akarom hogy csak az eny�m legy�l.
Mik�zben ezeket mondta egyre k�zelebb ker�lt hozz�m, a kez�t a kezemre tette, �reztem ahogy ujjai a b�r�mh�z tapadnak, a t�rde hozz��rt a combomhoz. Megr�m�ltem. Nem akartam ilyen k�zel engedni magamhoz, nem akartam elm�ly�lni benne, nem akartam rem�nyt adni se neki se magamnak. M�gsem tudtam ellenkezni.
Az arca egyre k�zelebb volt az eny�mhez, �reztem az illat�t, m�lyen magamba akartam szippantani de nem engedtem a cs�b�t�snak, el akartam l�kni magamt�l, el messzire, a szemeimet �sszeszor�tottam �s felk�sz�ltem a legrosszabbra. Att�l tartottam hogy megcs�kol. A sz�ja m�r nagyon k�zel volt hozz�m, ekkor elhajolt mellettem �s megpuszilta az arcomat, majd a f�lembe s�gott. �gy �reztem hogy nem p�r h�ttel ez el�tt t�rtem �ssze, hanem abban a pillanatban. Akkor amikor kimondta azt, amire mindig is v�gytam, amit �gy gondoltam sosem kaphatok meg �s teljess�ggel lehetetlennek t�nt. Egy meg nem t�rt�nt eml�kk�pnek, f�ltem hogy ez nem lehet a val�s�g �s mindez csak egy t�r�keny, k�d�s �lom, egy k�v�ns�g.

N�ha csak egyszer�en lebegn�k. Nem csin�ln�k semmit, csak ringatn�m magamat a semmiben, mik�zben �gy hullok le a f�ldre mint egy apr�cska  falev�l.

Tal�n bizonyos �rtelemben mondhatjuk hogy ezt is teszem. Figyelmen k�v�l hagyom a k�lvil�got ami k�r�l�ttem zajlik, �s csak a semmibe meredek, mik�zben haladok el�refel�. K�zben vagy gondolok valamire vagy nem, b�r az esetek t�bbs�g�ben ink�bb nem. Az ujjaimmal babr�lva haladok el�re, hogy ne keljen magam mellett l�b�lnom �ket, valahogy n�ha ideges�t, mert nem mindig siker�l ellazulva olyan k�nnyed�n mennem �s tartanom a ritmust a karjaim �s l�baim k�z�tt. �gy ez a t�k�letes megold�s. Ha zsebre dugom, vagy csak egyszer�en nem a combom mellett tartom.

K�zben felmer�lnek eml�kek, nem mondan�m r�juk hogy gondolatok, ink�bb csak k�pek a m�ltb�l, amik �lomk�nt l�pnek fel a szemeim el�tt. Ilyenkor n�ha kicsit megilyedek. Mintha valami furcsa k�pzelg�sen menn�k kereszt�l, ami meg sem t�rt�nt.

M�r semmi sem f�j. Semmi sem �rint meg. �rz�ketlen lettem. �rdektelen. Kezdem �gy �rezni hogy megint r�m fog t�rni az a m�rhetetlen komors�g, a szomork�s hangulat, amikor nem teszek semmit, �s elpocs�kolom az id�met. Elv�gre b�rmi megt�rt�nhetne. Elmehetn�k sz�rakozni, tal�lkozhatn�k egy cosm� mindenkivel. Nem k�ne hogy �rdekeljen a v�lem�ny�k, csak magammal k�ne foglalkoznom. Tal�n ez a baj, hgy ez az ami nekem nem megy. Nem nagyon �rdekel m�sok v�lem�nye, addig a pontig am�g nem ismerem �ket. Tal�n ez�rt is lettem olyan magambaz�rkod�...

N�ha �gy �rzem hogy senkinek nincs sz�ks�ge r�m. �s olyankor �n is �gy �rzem hogy nekem sem kell senki. Ekkor valahogy el�b�jik az az �nem, vagy hogy is nevezzem, amelyik az �ngyilkoss�got latolgatja. Csak b�mulom a f�mesen csillog�, �les konyhak�st, ami a pulton hever. Mint amikor bambul az ember. Csak �gy meredek, kid�llesztett szemekkel a semmibe, �s �rzem azt a fanyar� f�jdalmat a lelkemben. S�rni szeretn�k, de nem tudok. egyszer�en nem vagyok r� k�pes. Nem tudom hogy mi�rt szokott r�m j�nni ez a... r�vidz�rlat, igen nevezhetj�k �gy is. Ilyenkor teljesen bekattanok. Van hogy hetekig eltart, amikor csak �gy vagyok, �lmodoz� fejjel, folyton folyv�st a k�k �gen elter�l� felh�ket b�mulva. Amikor semmi sem tud �rdekelni, �s �gy �rzem hogy egyszer�en lesuhan mellettem az id�, az emberek, a gondolatok, az �let. �n meg lassan, sz�p nyugodtan ballagok tov�bb, az iskol�hoz vezet� parkon kereszt�l, belemeredve a k�rnyezetembe, a f�v� sz�lbe, a v�ltakoz� feh�r gomolyagokra a minden nap m�s sz�nk�k �gen, a z�ldell� f�be, a macskak�vek kirak�s�ra, egyenk�nt megsz�molgatva minden egyes darabot. Ilyenkor csanem �rzem ahogy forog a F�ld. �rzem hogy minden mozog, minden olyan gyorsan elsuhan �s futva lohol a j�v� fel�, �s �n vagyok az egyetlen aki nem kapkod, aki b�k�sen, nyugodtan folytatja az �tj�t a sz�rke folytonoss�g fel�.

A v�r forr�n �mlik a k�ld�k�n fel�, �rzem ahogy ruh�mat benedves�tve r�tapad a b�r�mre a v�r�sl� patak, ami eleinte cseppekben potyog le a badl�ra, majd hamarosan mindent beter�t ahogy a hideg f�met kih�zva, f�jdalmasan elter�l�k a sz�k l�b�n�l...

Madarak sz�lltak az �gen. Mindegyik m�s-m�s cs�kot h�zva maga ut�n. �rv�nyl� szelet, b�natot, a tavasz vir�gz� illat�t, s csak egy volt, egyetlen a sok k�z�l, akinek nem lebegett semmi a nyom�ban.