-Azt akarom hogy csak az enyém legyél.
Miközben ezeket mondta egyre közelebb került hozzám, a kezét a kezemre tette, éreztem ahogy ujjai a bőrömhöz tapadnak, a térde hozzáért a combomhoz. Megrémültem. Nem akartam ilyen közel engedni magamhoz, nem akartam elmélyülni benne, nem akartam reményt adni se neki se magamnak. Mégsem tudtam ellenkezni.
Az arca egyre közelebb volt az enyémhez, éreztem az illatát, mélyen magamba akartam szippantani de nem engedtem a csábításnak, el akartam lökni magamtól, el messzire, a szemeimet összeszorítottam és felkészültem a legrosszabbra. Attól tartottam hogy megcsókol. A szája már nagyon közel volt hozzám, ekkor elhajolt mellettem és megpuszilta az arcomat, majd a fülembe súgott. Úgy éreztem hogy nem pár héttel ez előtt törtem össze, hanem abban a pillanatban. Akkor amikor kimondta azt, amire mindig is vágytam, amit úgy gondoltam sosem kaphatok meg és teljességgel lehetetlennek tűnt. Egy meg nem történt emlékképnek, féltem hogy ez nem lehet a valóság és mindez csak egy törékeny, ködös álom, egy kívánság.