szóval, mi után egy órán keresztül írtam ezt a bejegyzést, elmentettem és kilépett a felhasználóm szóval k*rvára nem mentettem el mégsem mintahogy kideürlt tehát elveszett minden amit leírtam és most kicseszettül mérges vagyok a rohadvány undorító életbe is!!!!

jó mára ennyi volt a hihetetlenül tanulságos és érzelmekkel teli drámai szövegem -.-

Végül is ha belegondolok nem történt velem eddig semmi rossz dolog.

Az életem tökéletes egyhangúsággal zajlott, semmi érdekes nem volt benne. Meglehet, sőt elég valószínű hogy nincs jelentősebb szerepem.

Szóval, hát itt vagyunk. Nem is tudom mit érzek. Mert most elvileg le kéne írnom a gondolataimat és az érzéseimet ugye? Vagy valami ilyesmi...

Nem is volt olyan rossz mint amilyennek megéltem. Biztosan nem. Jó lehet hogy ellöktek, megrúgdostak, vagy kicsavarták a kezem, de nem is vertek meg olyan hű de nagyon, nem hiszem hogy akkora bajom esett, pár apró lelki sérülésen kívül, sőt mit is rimánkodom én itt, hiszen semmi sem történt. Nem mondhatnám hogy olyan nagyon fájt, inkább csak nem szoktam hozzá. Az ember egy idő után megedződik, ez így szokott lenni, és nincs jogom ahhoz hogy nyafogjak míg mások problémái sokkal nagyobbak. Tulajdonképpen most nincsenek is problémáim. Már a családi helyzetemet leszámítva, de végül is azt is hamarosan megszokom -már lassan idelye lesz, 16 év után- nem olyan borzasztó ez az egész. Furának sem mondhatom magam, vagy is hát nem tudom, vannak emberek akik szerint tök átlagos szürke kisegér vagyok vannak akik meg elég furcsának tartanak.

Van aki szerint cuki vagyok. Hogy lehetek cuki, azt nem tudom, de végül is ennek többnyire örülök. Morbid. "Egy cuki kislánytestbe zárt szörnyeteg." Ezt mondta az egyik barátnőm rám, és erre már sokan többször is utaltak.

Hhhm, valószínüleg igazuk van, bár én nem tartom magamat olyan hű de nagyon ilyesztőnek, csak egyedi a világnézetem. ^^

Beteges lennék? hhhm, nem, nem hiszem. Csak "művész vagyok". Vagy mi fene.. :"D

Kicsi korom óta szenvedő, csontsovány, haldokló emberkéket rajzolok. Ez lehet hogy elég beteges. Igen, ha így végig gondolom, rengeteg síró arcú emberkét rajzoltam, aki leszúrja magát, meg hasonlók, letépett végtagok, meg ilyesmik, sziámi emberkékből is van egy-kettő, elég sok emberi alakba zárt szörnyet is rajzoltam, talán ilyennek láttam akkor az emberek, tulajdonképpen mára sem változott sokminden, nem tudom, ez így kialakult bennem. Azt tudom hogy kiskoromban eléggé zárkózott és visszahúzódó lány voltam, ha megtaláltam a baráti körömet akkor jól éreztem magam és kifejezetten életvidám voltam, de a sok költözés megviselt, és ahova véglegesen letelepedtünk, az maga volt a káosz. Utálom ezt a helyet. Három értelmes dolog van itt. Egy isteni cukrászda, az a pár barát akit az általános iskolás éveim során szereztem, és az ég. Imádom az eget bámulni, itt valahogyan különösen szép szokott lenni. A naplemente és napfelkelte, a felhők, hhm, jah. De a hely az maga egy nagy kőkemény kakidarab, hogy finoman fogalmazzak.. Hm, talán eddig még nem fogalmaztam ennél furábban, de, habár, de meglehet mindegy.

Azt tudom hogy ezt a helyet utáltam, és még most is így vagyok ezzel. Nem emlékszem sok odlogra a gyerekkoromból, csak amennyire mindenki más. Vannak jó emlékek, vannak rosszak, ha bemegyek a városba néha egy-egy hely ami hasonlít a múlt helyszíneire emlékeztet pár pillanatra, semmi különösre, csak mondjuk hogy anyával majdnem elcsúsztam a jégen amikor az orvoshoz mentünk meg hasonlók, vagy hogy neki mentem az oszlopnak csukott szemmel, a mandulafákra, ahonnan mindig akartunk szeni mandulát, az Árkádban az arcfestésre meg hasonlók. Ezek mind kis dolgok, de valahogy mégis jó érzés fog el tőlük, és sokkal inkább visszavágyom.

Az itteni emlékek másak, sok jó dolog trtént, de legalább annyi rossz is. Alsós koromhoz inkább csak a rosszak fűződnek, ha végig gondolom nagyon is utáltam ezt a helyet. Nem mondtam ki nyilvánosan, sőt talán még magamnak sem valottam be, és lehet hogyazt hittem jól érzem magam, vagy megtévesztettem saját magamat, azt hiszem talán tényleg azt akartam hogy szeressek itt élni de nagyon nem ment. Azt tudom hogy többször is öngyilkos akartam lenni. Ezt most lehet hogy nem kéne az orrotok alá dörgölnöm, de hát ez van. Erről már hála az égnek leszoktam, úgy másfél ével ez előtt asszem de nem számít. Igazából nem is voltam öngyilkos hajlamú, nem tettem volna meg, ebből a szempontból mindig túlságosan megfontolt voltam, mindig végig gondoltam hogy mi fog történni, a lehetőségeket soroltam, és azon gondolkoztam hogy vajon mi lenne a legfájdalommentesebb halál, de valahogy mindig csak a konyhakés jutott eszembe meg hogy leugrok a másodikról, de valószínüleg csak örök életemre fogyatékossá váltam volna, a gyomorbaszúrás meg köztudottan a leghosszasabb és legfájdalmasabb halál, ha valakit a gyomránál sebzel meg akkor az 8 órán keresztül szenvedni fog. Ilyen szempontból elég gyáva voltam. Volt hogy folytogatni kezdtem magam, és igen, a 10. másodperc a marsonhoz ez a kis emlék adott ihletet. Ha így végig gondolom vissza kell vonnom az előbb imegállapításomat. De, elég furcsa vagyok, köztudottan furcsa. talán nem átlagon felüli, talán nem egyéniség, de furcsa annyi szent. ._.

Sosem vágtam meg magam szándékosan, max a körzőmmel szurkáltam a kezem, vagy kapartam ki a bőrömet meg ilyesmik, ha ideges voltam akkor mindig a kezemet vagy a lábujjaimat szorongattam, arra emlékszem hogy egyszer annyira megszorítottam az ujjaimat hogy a körmöm belevájta magát a bőrömbe és kicsit össze is véeztem magam. Ha jobban belegondolok kissé mazoista hajlamaim vannak inkább..xd és Lehet hogy azt írtam nem bírom a mazoizmust, de az ilyen kisebb dolgok néha tényleg jól esnek. Ha mondjuk megégetem magam és sebes lesz a bőröm, akkor fáj, e olyan jól esik a perzselő érzés. Persze a durvább dolgokkal nem szimpatizálok.

Na mindegy, szóval eléggé gyűlöltem az általános iskolát. Rólam szinte az összes barátom tudja hogy kiköpött lúzer voltam, aki akár egy amerikai film diáklánya is lehetett volna, hiszen az iskola főkurvájával nem volt valami jó viszonya és ezért persze a többi barom is csesztette. Megvédtem a gyengéket és visszapofáztam a zsarnokoknak. Ez most lehet hogy idiótán és rohadt drámaian hangzik de többnyire így történt. Heh.. Vicces ez az egész.

Pasim talán sose lesz, de ha megfontolom, nem is kell, nem szeretem a kapcsolatokat, ígyis-úgy is vége lesz, ami persze nem biztos hogy rossz, nem persze hogy nem de a szíktáshoz vezető út az már borzalmas. Elég nekem az hogy a szüleim folyamatosan marják egymást, vagy is ez inkább egyoldalú, csak takarodnék már el innen. Idegesít ez a hely, ez a ház, a szobám, az itteni levegő. Mégis ez az otthonom. Két dolog van amit nem tudnék itt hagyni: az anyám, és ugyan csak a barátaim.

Ma nem olyan szép az ég...

(Ez egy amolyan élet és halál kép)

Tehát, ma gondolkoztam pár dolgom, és kissé unom a szokásokat, a napi rutint, ami már lassan őrületbe kerget. reggel fölkelek kómásan, tornázok, reggelizek, megmosakodom, fölöltözök aztán már indulok is. A suli jó, nagyon szeretem, ez oké, de aztánelindulok haza és a napom innentől már csak tanulás, gépezés, kaja, meg hasonlók. Néha találkozom a barátaimmal és ennyi. Lehet hogy ez a normális, de én most változtatni szeretnék. Persze nem olyan hű de nagyot, ne gondoljatok hihetetlen változásokra, csak mondjuk a lassan seggig érő hajamat váll fölé akarom vágni, kell egy vörös rúzs, és pár új cucc is. Kicsit jobban rá kéne sprintelni a tanulásra, mert eddig úgy állok hogy hamarosan mindenből témazárót írunk és még azt sem tudom mit kéne előbb megtanulnom. Közben persze tartani a kapcsolatot legalább annyira hogy a hétvégéken azért találkozgassak valakivel.

Plusz ezúttal azt is idebiggyeszthetem azt hiszem hogy ANIMÁCIÓ! Szeretek rajzolni, szeretem a szakot, és több mint valószínű hogy ezek beletartoznak életem legjobbjai közé. Így ezekre is több időt szeretnék szánni, arról nem i beszélve hogy el kéne kezdenem kébregényben az egyik történetemet amit már egy éve tervezgetek hogy már pedig én meg fogom csinálni animációs filmként, és leszarom ki mit mondd, akármilyen nagy és bonyolult feladat, akkor is elérem ezt a célomat még ha egyedül kell csinálnom és belerohadok is! Legalább is akkor még pontosan ilyen elszántsággal ugrottam neki a dolgoknak, mára viszont kicsit vesztettem ebből a lendületből, denemadomfell!!! És igen, nagyon úgy tűnik hogy tényleg egyedül kell megcsinálnom, mivel akiket felkértem hogy segítsenek elfelejtették a dolgot és annyira nem is érdekli őket ez az ügy hogy legalább heti 1-2 órát rászánjanak. Persze nem is haragszom ezért rájuk, hiszen mindenkinek megvannak a maga céljai, kitűzései, amik mellett nem nagyon van ideje és kedve még az én biszbaszaimmal tölteni a szabadidejét.

A történetírással sem hagyok fel, mivel élvezem, és néha jól esik ha tetszik a sztori, még ha csak egyetlen embero lvassa is.

Festés! Mostanában elég keveset festettem. Nem nagyon van időm rá, általában nyáron tudom rávetni magam a témára no meg persze szünetekben. Azért próbálkozom és igyekszem, bár szó ami szó már legalább 1 hónapja nem csináltam semmi ezen a téren.

"Hallom a fogaskerekek kattogását, amik egyre lassabban és nehezebben fordulnak át az egyik fogacskájukról a másikra, míg nem nyikorogva leállnak. Egy bozontos hajtömeg szorult be a sok kerék közé, ami nem ereszti őket továbbhaladni."

A tudat hogy nem vagy képes feladni kissé nyomasztó. Nem, inkább idegesítő. Idegesítően szánalmas és lehetetlen. Mindig van egy kis remény foszlány ami arra sarkall hogy még ne add fel, még tarts ki egy kicsit, és ha netalán tán elhatároznád magad fél órával később úgy is jön egy másik, ami a képedbe dörgöli magát.

Nem vagyok szerelmes. sosem voltam az. Hú, ezt így leírni elég... fura. Ez idiótán hangzott. Szívás hogy mit sem tudhatok a szerelemről. Jah, 16 éves vagyok(lassan 17), sokak szerint várhatok még vannak akik csodálkoznak, két oldalú ez az egész. Mint a kövér/sovány szindróma. Vagy mi.

Csak tetszik. Nem. Azzal én is tisztában vagyok hogy többről van szó. Viszont azt is tudom hogy nem mondhatom azt hogy szeretem, mert nem, mert rohadtul nem ismerem annyira hogy ez szóba jöjjön, és nem történt semmi olyan ami ezt az érzést indokolná. Csak többet érzek vele kapcsolatban mint barátság. Mi ez a szarság? Ciki ez az egész. Sőt, elég gázos! Rettenetesen béna vagyok. Egy szerencsétlen idióta.

Csak egyszerűen rossz érzés hogy nem tekint többnek egy hugicánál. Amikor megborzolta a hajamat egyszerre voltam boldog és letört. Miért van ez? Áh ezt is csak túlfilózom. A nyáron teljesen elfelejtettem hogy így van. Úgy gondoltam hogy áh csak egy gyerekes hülyeség volt. De nem, nem mondhatnám hogy amikor újra láttam akkor rögtön elsöpört minden ilyen gondolatot mivel rohadtul nem így történt. Ugyanígy éreztem és azt kérdeztem magamtól 'miért nem érzem már azt a fura nyomást itt?'

Egy darabig örültem neki, de aztán hiányolni kezdtem. És most hogy megint itt van gyűlölöm hogy így érzek. Gyűlölöm ezt az egészet. De hát ez van. Magammal sem vagyok kibékülve de mit nyafogok itt mikor a tinédzserek legalább 80 %-ának -ha nem több- kisebbségi komplekszusa van, és bajok vannak az önbecsülésével. Ez ma már természetes. Te is biztos gyakran kérdezgeted magadtól hogy miért pont én? Vagy miért nem én? De biztos többször is megesett a fejedben az a gondolat hogy bárcsak!

Az életben rengeteg körforgás van, hiszen az maga is egy hatalmas fogaskerék. Te szeretsz valakit, aki valaki mást szeret. Téged is biztosan szeret valai(vagy tetszel neki), és te azon gondolkozol hogy miért pont ő, miért neki tetszel, amikor ott van az aki neked jön be. Arra sosem gondoltál hogy talán ő is ezt gondolja rólad. Vagy hogy egy szemét dög vagy aki csak a saját javaira akar szolgálni, és hogy leszarod mások érzéseit, míg azok gyötrődnek miattad?

Ez nem csak rád igaz hanem rám is. Valószínüleg mindenkire...

A szerelem egy a ritka, és rendkívül fertőző betegségek közé sorolható vírus. Milyen kár hogy ez a vírus nem fertőz meg mindenkit. Bizony van aki túontúl egészséges marad... :)

Nosza akkor lássunk hozzá!

Amiket szeretek

• Először is,azt hiszem hogy kijelenthetem hogy az életemben az egyik legjobb dolog az anya csinálta császármorzsa! Igen! Lehet hogy gyerekesen hangzik, de imádom, oylan fincsi és wáááháháá!

Na jó de el a tárgytól

• Továbbá nagyon szeretem a különböző természeti jelenségeket, mint pölö felhők, villámlás, napfelkelte/lemente, napfogyatkozás, telihold, stb... Természetes hogy a csillagokat is nagyon szeretem bámulni az éjszaka közepén :)
• Azt hiszem hogy még az is nyugodtan ide jöhet hogy az emberek mosolyát. Jó ez most lehet hogy olyan nyomi kis gyerekes sablonduma de ez van, szerintem szép ha egy fiú/lány mosolyog, ilyenkor jó érzés visszamosolyogni.
• Azokat a dolgokat amik ráébresztenek hogy még van emberség ezen a földön. Vannak ilyen sztorik, megtörtént események meg mit tudom én. Pl: Életre valók, vagy Különböző képsorozatok megható pillanatokról, meg hasonlók.
• A Drámát, pszichodrámát, tragédiát, igaz történeteket, horror(ha van értelme, és jól le van vezetve a sztori, ebből a szempontból elég igényes vagyok), romantikus könyveket. azt hiszem ennyi. No meg persze a természetfelettit. Fura hogy horror filmet még sose láttam olyat ami nekem tetszett volna és tényleghorror, olyan amitől megilyedsz de nem az a szokásos értelmetlen gyilkolászós baromság. Na mindegy ez csak egy mellékes hozzáfűzés volt.
• Imádom azt amikor valaki(vagy én magam is) elkezdi magában boncolgatni az apró dolgokat és kilyukad valahol egészen máshol, aztán valamin fönnakad, jobban belemélyül a gondolataiba. Amikor Nem ezen a világon jársz hanem a salyát gondolataid foszlányaiban merengesz. Veletek is volt ilyen biztosan.
• Azt hiszem a zenét is idesorolhatom, hiszen ahogy mondani szokták, zene nélkül nincs élet.
• Festés!!! Áh, imádok festeni, no meg a rajz, ezeket egy kalap alá vehetem szerintem!!! :D
• Amikor kis félreértésekből születnek a röhejes helyzetek, később pedig a nagy poénok
• Walt disney! :33

Amit nem szeretek

• Amikor valaki rám akarja erőltetni a véleményét
• Hazudozás, bunkóság, kétszínűség(ha többről van szó akkor ott már gondok vannak), és egyéb hasonló emberi szarságok
• A gerincferdülésem -.-
• Amikor felcsillan egy kis remény, és nem tudod feladni.
• Szadizmus, mazoizmus... nem szimpi
• Gyerekek! Jó ez most lehet hogy furán hangzik, de nem nagyon csípem őket. Mármint hogy úgy különösebben nincs velük bajom, csak  többség ma már elkényeztetett, nyafogós, feltűnésiviszketegségben szenvedő, kétszínű, kegyetlen kis dög! Amúgy nagyon cukik KÜLSŐRE! És van egy csomó tök aranyos gyerek, de az a gond hogy Nem Csak TAPASZTALATBÓL mondom...
• Kövér-Sovány megkülönböztetések. Mi a szar van már? Engem azért cikiznek mert vékony vagyok másokat azért mert ducik. Ki a f*szt zavar az hogy hogy nézek ki?
• Nagyon "bírom" az olyanokat akik azt hiszik körülöttük forog a világ, és hogy a minden egyes pitiáner problémájuk nagyobb bárkiénál. Bár ez talán a tinik többségére igaz... Serdülő kor xd
• Reklám üzenetek, stb, stb... Eléggé irritáló amikor naponta kapod az idiótábbnál idiótább üzeneteket valami béna elővezetéssel pl.: "Rengeteg a számla, csak úgy gyülekeznek a csekkek az asztalon, Mari is mondta hogy ő is ugyanebben a cipőben jár. De képzeld! Rátaláltam erre a csodás internetes oldalra, ahol akár egytlen kattintással százeszreket kereshetsz!"
• Nem szimpatizálok az olyen kis plácapicsákkal akik feltipegnek a 10 centis magassarkújúkban, a párducmintás cicanacijukban és a szarrávasalt hajukkal a hévre/villamosra/buszra(akármire), egyszerűen kiráz a hideg. Na jó. Tehát nem a gazdagokkal van bajom, hanem azokkal a lányokkal(pasikkal dettó) akiknek a szülei megengedhetik mauknak hogy ilyen borzalmat neveljenek a gyerekükből(legalább is külsőre). Így születnek meg az elkényeztetett nyomik akik azt hiszik 'mert apuci gazdag ezért én is gazdag vagyok és bármit megtehetek...'

+1 BAJUSZ! ELEGEM VAN A BAJUSZBÓL! Szokjatok már le róla divatmajmok! Hála az égnek egyre kevesebb van belőlük.... Persze egy darabig még vicces amikor mondjuk a szád elé fonod a tincseidet de a bajuszos nyaklánc, fülbevaló,póló,bögre és még tökömtuggya mi már kezd eléggé őrületbe kergetni. Ha annyira tetszik akkor menj le falura és kérj meg egy parasztbácsit hogy fotózkodjon veled! Azt rányomtathatod a pólódra legalább kicsit egyedi leszel b*zdmeg...

Na jó, talán enyhe túlzásokba estem, végül is igen, eléggé túloztam de van amiktől így kiráz a hideg, főleg amikor az utóbbi esetleges témába illő személyek flegmán végignéznek rajtam. Vhoáá! Na mindegy, végül is mint kiderült leginkább emberi tulajdonságok vannak a nem kedvelt listámon. Bár biztosan van még ezeregy mind két oldalon most ezek jutottak eszembe.

Azt hiszem kicsit ki is akadtam..xd na jó nem, nem vagyok ennyire pszichopata, csak leírtam ami hirtelen eszembe jutott, azt csókolom... :")