Tehát, ma gondolkoztam pár dolgom, és kissé unom a szokásokat, a napi rutint, ami már lassan őrületbe kerget. reggel fölkelek kómásan, tornázok, reggelizek, megmosakodom, fölöltözök aztán már indulok is. A suli jó, nagyon szeretem, ez oké, de aztánelindulok haza és a napom innentől már csak tanulás, gépezés, kaja, meg hasonlók. Néha találkozom a barátaimmal és ennyi. Lehet hogy ez a normális, de én most változtatni szeretnék. Persze nem olyan hű de nagyot, ne gondoljatok hihetetlen változásokra, csak mondjuk a lassan seggig érő hajamat váll fölé akarom vágni, kell egy vörös rúzs, és pár új cucc is. Kicsit jobban rá kéne sprintelni a tanulásra, mert eddig úgy állok hogy hamarosan mindenből témazárót írunk és még azt sem tudom mit kéne előbb megtanulnom. Közben persze tartani a kapcsolatot legalább annyira hogy a hétvégéken azért találkozgassak valakivel.

Plusz ezúttal azt is idebiggyeszthetem azt hiszem hogy ANIMÁCIÓ! Szeretek rajzolni, szeretem a szakot, és több mint valószínű hogy ezek beletartoznak életem legjobbjai közé. Így ezekre is több időt szeretnék szánni, arról nem i beszélve hogy el kéne kezdenem kébregényben az egyik történetemet amit már egy éve tervezgetek hogy már pedig én meg fogom csinálni animációs filmként, és leszarom ki mit mondd, akármilyen nagy és bonyolult feladat, akkor is elérem ezt a célomat még ha egyedül kell csinálnom és belerohadok is! Legalább is akkor még pontosan ilyen elszántsággal ugrottam neki a dolgoknak, mára viszont kicsit vesztettem ebből a lendületből, denemadomfell!!! És igen, nagyon úgy tűnik hogy tényleg egyedül kell megcsinálnom, mivel akiket felkértem hogy segítsenek elfelejtették a dolgot és annyira nem is érdekli őket ez az ügy hogy legalább heti 1-2 órát rászánjanak. Persze nem is haragszom ezért rájuk, hiszen mindenkinek megvannak a maga céljai, kitűzései, amik mellett nem nagyon van ideje és kedve még az én biszbaszaimmal tölteni a szabadidejét.

A történetírással sem hagyok fel, mivel élvezem, és néha jól esik ha tetszik a sztori, még ha csak egyetlen embero lvassa is.

Festés! Mostanában elég keveset festettem. Nem nagyon van időm rá, általában nyáron tudom rávetni magam a témára no meg persze szünetekben. Azért próbálkozom és igyekszem, bár szó ami szó már legalább 1 hónapja nem csináltam semmi ezen a téren.

Akkor most rátérnék a 29 napos kihívásra.

7. nap - Mit jelent számodra a barátság?

Egy újabb sablonos kérdés. De azért válaszolok. Hogy mit? mit is? Hát ezt úgy igazán nem nehéz eldönteni. Természetes hogy egy barát kedves, őszinte, gyakran találkoztok(esetleg minden nap), jól kijöttök, gyan néha veszekedtek de aztán minden jóra fordul és ismét jóban vagytok. Valami ilyesmi nem? Nos ezek csak az alap dolgok szerintem, egy barátságban nem az a fontos hogy mennyire kedves veled a másik, persze ez is lényeges a kialakulásában, de nem a fő dolog.Jó azért egy barát ne úgy köszöntsön hogy dögölnél meg te hülye állat, persze deee, értitek azt hiszem hogy mire célzok.. :)

Számomra egy barátság hosszú kezdettel indul. Vannak akikkel egy év alatt sikerül mélyebb kapcsolatot kialakítanom és van akiel 7-8 év után lettem olyan jóban hogy barátomnak nevezhetem. Nincsen belőlük sok, amit mondjuk nem is bánok, mert szerintem ez azt jelenti hogy válogatós vagyok, és ilyen téren jól megfontolom hogy kit engedek közelebb magamhoz, és ezek a kapcsolatok hosszan tartóak. Nem mintha annyira megosztanám a személyes érzéseimet is bárkivel, de akik közelebb állnak hozzám azok ők.

Az őszinteség mérvadó! Ha valaki nem őszinte veled akkor a vele való kapcsolatod szart sem ér! Ezt jegyezzétek meg! Persze gondolom mindenki tisztában van vele. Nem számít a nyalizás, hogy mindig van valami jó megjegyzése, az semmit nem ér, tudnod kell hogy ezek javarészt csak nyalizós szövegek, amikkel semmire sem mész. Mint mikor valaki nagyon fel akar szedni, és sok baromságot mondd neked. Gondolom tudjátok milyen érzés. Én tudom, sajnos -.-"

Ha sokat nevettek, az egyértelműen fejleszti a kapcsolatot. Persze a haverokkal is jól el lehet szórakozni, de egy kettesben eltöltött délután csupa hülyeséggel sokkal jobb szerintem, mintha részegen kódorognál haza tök egyedül! Mondjuk, velem ilyen eddig még nem fordult elő. Tehát végül is alaptalan a megjegyzésem, de én így gondolom. Nem hiszem hogy annyira élvezetes lehet.

De hát tudjátok, ha összekerültök egy szótlanabb emberkével, akkor a viccelődés is oldja a hangulatot, és általában sikerül közelebb kerülnöd egy apró lépéssel a személyhez. engem igazán érdekelni szoktak a különc fiúk/lányok, alahogyan felkeltik az érdeklődésemet.

Van akit taszít ez a viselkedés, van akit nem.

Az emberek azt hiszem általában kedvelnek. De tulajdonképpen nem teszek rájuk különösebb benyomást. Ez azért van mert nem mindenkivel beszélek külön-külön, nem szoktam mélyebb kapcsolatokat építeni, és ez nem jó, tudom hogy nem az. Persze nincsen bajom a körülöttem lévőkkel, de nem midnenkivel tudok olyan közvetlenül viselkedni. Egy próbát megér, és én többször is próbálkozom, így valamilyen szinten sikerül mindenkivel "összebarátkoznom" de a többségnél egy haveri kapcsoltnál többet nem érek el. De hát ez van.

"Egy barát segít a bajban." Igen, ez így van, ennek így kell lennie, bár edig nem nagyon fordult elő hogy így lett volna. Lehet ez azért van mert nem kötök mindent az emberek orrára. Mert nem érdekli őket. Ez most lehet hogy egy szokásos tinibaromság szöveg, de ez így van. Senkit nem érdekel hogy mi van velem. Ahogy a többség  gondjaival sem törődnek. Ha most elkezdeném kitálalni az életemet, akkor csak bólogatnának és azt mondanák jaj de szar, ühhüm, hát persze, biztosan szörnyá lehet meg hasonlók.

Amikor ez hülyeség! Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én nem nagyon szeretem ha valaki eljátsza ezt. Eddig minden egyes ilyen alkalommal csak pár dolgot mondtam el amik tényleg jelentéktelenek és már akkor jaj de borzasztó, úr isten és te mégis mindig vidám vagy, meg mit tudom én, jött ez a szöveg, vagy pedig az előbb említett bólógatós, belegyező szöveg, aztán rögtön elkezdtek dumálni egy másik témáról, aminek rohadtul semmi köze nem volt az egészhez.

Én vagyok a hülye, vagy tényleg nem bíztatni kéne az embert? Tudom hogy nincs rossz életem. tisztában vagyok vele. És mégis mindenki azt súlykolja belém hogy de szörnyű. Inkább azt kellene mondani hogy de ennek ellenére még blablablablabla... És bíztatni a jóra vagy nem tudom. Csak egyszeráen megérteni. Vagy végighallgatni úgy hogy rohadt szót nem szólsz.

Persze tudom hogy őket ez nem érdekli, mert hát miért érdekelné? Mindenki el van a saját gondjaival, és igazából leszarják a te problémáidat, mert annak semmi köze az ő saját kis életükhöz. Én sokmindenkit meghallgattam már, elég dúra történeteket hallottam, amiből nem tudom hogy mennyi volt igaz és mennyi hamis, de felőlem sosem érdeklődött senki. Ha annyit mondtam hogy semmi különös nincs velem akkor az már elég volt. Ha elkezdtem mondani a rosszat akkor abból is elég volt mert senki sem kíváncsi rá. Ezért van a barátaim közül sok olyan ember, akinél nem is firtattam a témát, mert tudom hogy nincs értelme. most lehetne azt mondani hogy nem igazi barátok. Vagy hogy miért barátkozom velük. A válasz az hogy nem tudom, szeretem őket ettől függetlenül, és végül is csak olyan kapcsolataim vannak akiknél nem firtattam ezt a dolgot, mert nem voltam kíváncsi az újabb hümmögésre, tehát mondhatom azt hogy meg se próbáltam, ennél fogva nincsen semmi baj. Na jó ezt jól meg mondtam.xd Szóval most lehet hogy összezavartalak benneteket.

Végl is én is csak a szokásos szöveget tudom mondani.

Ami fontos: Őszinteség, Kedvesség(szórakozás), Megbocsájtás. Valószínüleg ezek alapján döntene az emberek többsége.