Tudtátok hogy a Mozart csokin téves azonosságú portré szerepel a művészről? :)

A külső megújulást közvetlen követően(vele párhuzamosan) a lelki egyensúllyal is szeretnék foglalkozni. Tisztában vagyok vele hogy nem minden van rendben magamban, belül nincs minden letisztázva, és azt hiszem hogy ez javarészt természetes, hiszen minden emberrel előfordul hogy elégedetlen magával, sőt a korosztályomban az átlag számát inkább a negatív önkritika teszi ki, mintsem a túlzott önbizalom. Így hát nem igen lógok ki a sorból. hogy ez jó-e vagy rossz? Nem tudom, ezzel nem is nagyon szeretnék foglalkozni.

Viszont azt tudom hogy nem jó dolog ha túl szigorúan viszonyulok magamhoz. Senkinek nem tesz jót. Se nekem, se a környezetemnek.

Emlékszem hogy régen mennyit bajlódtam, és hányszor hibáztattam magamat és másokat egyaránt, egyszerűen nem tudtam mihez kezdjek, hogy hogyan viszonyuljak egyes szituációkhoz, és hogy hogyan dolgozzam föl őket. Volt hogy hetekig rágódtam pár borzasztó pillanaton, a közel/régmúlt emlékein, és a hibáimon úgy, hogy a külvilág felé a teljesen megszokott, vidám hangulatú énemet mutattam. Ez azt hiszem hogy lelkileg telesen tönkretett és kiszipolyozott. A mindezekre rázúduló (akkori) jelen csak mégnagyobb súlyt fektetett a vállamra amibe beleroskadtam.

Mindig is érzékenylelkű gyerek voltam, és gyűlöltem hogy milyen gyenge vagyok. Meg akartam halni.

Tehááát, ismét egy új designt pillanthattok meg az oldalon. Talán kissé túl gyakran váltogatom, de már némileg irritált az a rengeteg rózsaszín.... végül is 14 napig bírtam. Ha jól számolom... :)

Őőő miről is írhatnék... Ikinának mrá leírtam mindent, és most nem szívesen ismételném magam... Na azért firkantok pár sort a történtekről. Kaptam egy melót. :D JEPP! Egy kis reklámanimációt kell készítenem, és bár eléggé alulkértem az árát, de remélem ezen azért majd még változtathatok. Nos legalább lesz pénzem a reményekkel és tervekkel teli nyárra!

Mostanában eléggé elégedetlen vagyok magammal... Erre az döbbentett rá hogy van egy csudaszép osztálytársam(aki mellesleg elég szexi is) és kb. mindenki oda meg vissza van érte. Nagyon bírom, aranyos és jófej meg minden. De mindig amikor ránézek úgy érzem hogy puff, na most török többmillió darabra, jobbanmondva hamuvá sorvadok, mert úgy érzem(jogosan) hogy rohadtul nem érek fel hozzá, és soha a jó büdös életben nem is fogok. Ez tény. Ezen nem is nagyon tudnék változtatni, ezzel tisztában vagyok. Vannak szebb és vannak kevésbé szép emberek, és ott vannak az átlag kinézetűek. Noos én nem tudom hogy pontosan hol is vagyok, valami köztes állapotban. Van aki szerint szép vagyok, van aki szerint az átlag és a szép között, vagy az átlag és a nem túl szép között. No, több lehetőség nem is nagyon lehet. Én az utolsóra voksolok...

Rájöttem hogy azon ugyan nem változtathatok hogy Sz. milyen kurva jól néz ki én meg egy hangyaf*sznyit sem érek hozzá képest, viszont magamon és a véleményemen igen. Csupán némi változásra van szükségem. Ha elégedetlen vagy, tegyél azért hogy ne legyél! Nincs értelme nyafogni a dolgokon, ha tehetsz ellenük! Csak a kezembe kell venni az ügyet, és próbálgatni hogy hümm, vajon mi is passzolna hozzám, hogyan érezném magam jól a bőrömben. Bár már ha erre gondolok és a rengeteg kritikán ami eddigi életem folyamán szembejött velem, azt hiszem legszívesebben a fejemet verném a falba, vagy legalább a billentyűzetembe...

Néha egyszerűen nem érdekel hogy mit gondolnak mások. Csak úgy vagyok, és bámulom a többiek arcát, nézem a kifejtett reakciót, és elmeredek a semmibe. Csak utána jövök rá hogy mekkora baromság volt, amin már nem tudok változtatni...
...Az ilyesmiken nem érdemes rágódni.

Szóóóval... hümm, asszem kicsit régen írtam. Na mindegy most itt vagyok, igazából bőven van miről beszélnem, de semmi kedvem az egészhez, vagyis nem tudom.

Tehát, mint említettem voltam Alvin és a mókusok koncerten. KLAFA VOLT! Rettenetesen király! Áh Hátborzongatóan! Pár lelöttyintett korty vodka, és némi sör után megvolt a kellő alkoholos befojásoltság. Jó, azért ne nézzetek olyan hű de nagy alkoholistának(ebben a bejegyzésben elég nagy szerepe lesz a szeszes italoknak, még ha nem is írok róluk sokat)...

Szóval ja, kicsit be voltam állva, nagyon elvoltam, tisztára mint egy hippi, béke mindenkire, mosolyogtam mint aki meg van elégedve mindennel és mindenkivel. A dalszöveget együtt ordítottuk, ott csápoltam egy random ember nyakában ülve(aki tök rendi volt, mikor megkértem hogy emeljen föl, tényleg megtette, ezer hála neki^^). Majdhogynem belekeveredtem egy némileg elfajult pogózásba, közben bőrig áztam mert végig szakadt az eső, és persze mindezt cicagatyában és ujjatlan pólóban. Hajat sem volt érdemes előtte pár órával mosni, mindent elintézett az eső.

A fura az hogy meg se fáztam, azt hittem hogy minimum egy tüdőgyulladás vár rám a következő napon, deeeee.... nem!

Tehát hazaballagtunk, alig bírtam kivárni a hévet, útközben majdnem szétrobbant a húgyhójagom, fantasztikus volt! Aztán nagy nehezen hazaszaladtam a továbbra is zuhogó esőben és bedőltem az ágyba. Meg akartam várni amíg teljesen kijózanodom, de mivel olyan fél 12 körül értem haza, és másnap korán kellett kelnem ezért félredobtam ezt gondolatot.

Másnap osztálykirándulásra mentem, nem is kellett olyan korán kelnem(szóismétlések királynéja vagyok, asszem) mint gondoltam, ráértem volna mondjuk fél 8kor is, de anya fölébresztett 7-kor, mondván hogy a 21-es hévvel megyek, közben nem! De aztán végül a rugdosására azzal mentem, a fogkefémet itthon hagytam(gratula), és várhattam fél órát a hidegben, a fúvó szélben a többiekre. Bemenekültem az Obiba, vettem kávét meg fornettit, és ott várakoztam türelmetlenül, kicsit kínosan, másnaposan álldogálva a bejárat előtt, ahol mindenki megbámult...

Aztán megint kellett várni fél órát mert az osztály pont úgy érkezett meg hogy lekéstük a nekünk jó hévet.... Igen.... király...

Na mindegy, nagy nehezen eljutottunk a kijelölt szállásra, közben el is tévedtünk, már mindenki hulla volt.

Egész jó volt ez a 2 és fél nap, bár asszem megbántam hogy elmentem. Teljesen kifordultam magamból. Egyáltalán nem úgy viselkedtem ahogy szoktam. Még akkor is amikor nem volt bennem alkohol, de amikor lerészegedtem... nos arról nem szívesen tennék említést.

Nem dühödt voltam, meg semmi ilyesmi, inkább csak..... egy hatalmas kurva.... király!!!

Üvegeztünk. Üvegezés a középiskolásoknál osztálykiránduláson, el tudjátok képzelni hogy milyen lehet, semmi extra, mindenki csinál ilyenkor hülyeségeket mert bevállalósnak kell lenni. Akkor már teljesen kész voltam.

Barátnőmmel megyek koncertreeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee! Ennyi.

Azt hiszem hamarosan elsorvadnak a szemgolyóim és szép lassacskán, finoman és gusztusosan kifolydogálnak a szemüregemből, egészen le a számig, amíg nem végleg úgy fogom érezni hogy már semmit sem látok!!!!

Pink! Utálom a pinket! Vagyi s hát, nem egészen, nincs különösebb bajom vele, azt leszámítva hogy... olyannyira szemet b*szó hogy legszívesebben kitépném a szemgolyóimat! Na jó, nem, ne essünk túlzásokba!

A lényeg az, hogy nem vagyok egy nagy rózsaszín rajongó, nem nagyon szoktam rózsaszínt hordani, se semmi, de ettől függetlenül nincs különösebb bajom magával a színnel.  Az viszont eléggé tud idegesíteni ha valaki talpig rózsaszínben járkál... Tökéletes példa erre, mikor a héven megpilantottam egy kiszőkített 30-as éveiben járó csajszit/nőt, akin rózsaszínű bársony melegítő volt(nadrág+fölső), pink sportcipellő, rózsaszín műkörmök és (háhh de cseles!) HalvánYrózsaszín rúzs. Mindezek mellett kék volt a szeme azt hiszem, bár lehet hogy barna már nem emlékszem, és enyhén szolizott bőrű volt. Nos igen, felemelő élmény volt, egy fárasztó nap után, szétpunnyadva mint egy rakat fos, megpillanatni ezt a szépséget ahogy sütött rá a nap, és nem elég hogy majdnem megvakultam(isteni vakító fééényáradaaaaaat), de ennek tetejében még majdhogynem el is okádtam magam.

Na jó! Nem vagyok az az ítélkezős fajta, és többnyire ha esetleg mégis első ránézésre ugrana be valakiről valamilyen gondolat(rossz gondolat), akkor lebeszélem magam róla, és emlékezteteme magamat hogy hümm, nem kéne ítélkezni, és ki tudja, talán ha megismerném az illetőt tök jófej lenne. Sőt, bizonyosan.

DE EZZZ! Nem!

Nosza! Most hogy leírtam egy könyvnyi szöveggel hogy mi a véleményem a rózsaszínről... térjünk rá a lényegre!