Néha egyszerűen nem érdekel hogy mit gondolnak mások. Csak úgy vagyok, és bámulom a többiek arcát, nézem a kifejtett reakciót, és elmeredek a semmibe. Csak utána jövök rá hogy mekkora baromság volt, amin már nem tudok változtatni...
...Az ilyesmiken nem érdemes rágódni.

Szóóóval... hümm, asszem kicsit régen írtam. Na mindegy most itt vagyok, igazából bőven van miről beszélnem, de semmi kedvem az egészhez, vagyis nem tudom.

Tehát, mint említettem voltam Alvin és a mókusok koncerten. KLAFA VOLT! Rettenetesen király! Áh Hátborzongatóan! Pár lelöttyintett korty vodka, és némi sör után megvolt a kellő alkoholos befojásoltság. Jó, azért ne nézzetek olyan hű de nagy alkoholistának(ebben a bejegyzésben elég nagy szerepe lesz a szeszes italoknak, még ha nem is írok róluk sokat)...

Szóval ja, kicsit be voltam állva, nagyon elvoltam, tisztára mint egy hippi, béke mindenkire, mosolyogtam mint aki meg van elégedve mindennel és mindenkivel. A dalszöveget együtt ordítottuk, ott csápoltam egy random ember nyakában ülve(aki tök rendi volt, mikor megkértem hogy emeljen föl, tényleg megtette, ezer hála neki^^). Majdhogynem belekeveredtem egy némileg elfajult pogózásba, közben bőrig áztam mert végig szakadt az eső, és persze mindezt cicagatyában és ujjatlan pólóban. Hajat sem volt érdemes előtte pár órával mosni, mindent elintézett az eső.

A fura az hogy meg se fáztam, azt hittem hogy minimum egy tüdőgyulladás vár rám a következő napon, deeeee.... nem!

Tehát hazaballagtunk, alig bírtam kivárni a hévet, útközben majdnem szétrobbant a húgyhójagom, fantasztikus volt! Aztán nagy nehezen hazaszaladtam a továbbra is zuhogó esőben és bedőltem az ágyba. Meg akartam várni amíg teljesen kijózanodom, de mivel olyan fél 12 körül értem haza, és másnap korán kellett kelnem ezért félredobtam ezt gondolatot.

Másnap osztálykirándulásra mentem, nem is kellett olyan korán kelnem(szóismétlések királynéja vagyok, asszem) mint gondoltam, ráértem volna mondjuk fél 8kor is, de anya fölébresztett 7-kor, mondván hogy a 21-es hévvel megyek, közben nem! De aztán végül a rugdosására azzal mentem, a fogkefémet itthon hagytam(gratula), és várhattam fél órát a hidegben, a fúvó szélben a többiekre. Bemenekültem az Obiba, vettem kávét meg fornettit, és ott várakoztam türelmetlenül, kicsit kínosan, másnaposan álldogálva a bejárat előtt, ahol mindenki megbámult...

Aztán megint kellett várni fél órát mert az osztály pont úgy érkezett meg hogy lekéstük a nekünk jó hévet.... Igen.... király...

Na mindegy, nagy nehezen eljutottunk a kijelölt szállásra, közben el is tévedtünk, már mindenki hulla volt.

Egész jó volt ez a 2 és fél nap, bár asszem megbántam hogy elmentem. Teljesen kifordultam magamból. Egyáltalán nem úgy viselkedtem ahogy szoktam. Még akkor is amikor nem volt bennem alkohol, de amikor lerészegedtem... nos arról nem szívesen tennék említést.

Nem dühödt voltam, meg semmi ilyesmi, inkább csak..... egy hatalmas kurva.... király!!!

Üvegeztünk. Üvegezés a középiskolásoknál osztálykiránduláson, el tudjátok képzelni hogy milyen lehet, semmi extra, mindenki csinál ilyenkor hülyeségeket mert bevállalósnak kell lenni. Akkor már teljesen kész voltam.

Az első nap is üvegeztünk, akkor még nagyon laza volt, vagy is hát a számomra, nem kellett olyan hű de... beteg dolgokat csinálni, mármint olyan nagyon szexuálisan túlfűtött.. szóval értitek..xd

Közben egész nap nyomattuk a zenét, táncoltunk, a lányok úgy rázták magukat mint a ringyók, a fiúk meg élvezték, ez ilyen totál káosz összevisszaság volt... PERSZE SENKI NEM GONDOLTA KOMOLYAN! Nehogy azt higgyétek hogy valami elfajzott undorító valamicsodák vagyunk. Ez nagyon értelmes volt Shoe, nagyon!

Őőőőm igen. Midnenki rá volt izgulva a hátsó felemre, ami némileg idegesítő volt egy idő után. Még az elején oké, bíztató volt, jó a seggem, király, ennyi egóra nekem is szükségem van, deeeeee! Huh, na mindegy, utána megvertem azt aki hozzám mert érni..xd

N. velem aludt. Egy ágyban. Igen! Ő teljesen részeg volt az első napon(a másodikon is...), én hála az égnek nem, szóval le tudtam állítani amikor nagyon elhitte magáról..xd A második napon viszont már mindenki totál k.o. volt és én még egyáltalán nem akartam lefeküdni aludni, még játszani akartam, valahogy ott ragadtam a fiúknál, csak pár percre, és már gőzöm sincs mi mindent hordtam össze, aztán kikászálódtam onnan és átmentem H-ékhoz, ott megdumáltam R-rel hogy a 18. szülinapomon ő lesz a második felem és én az övé és mind a ketten úgy szétcsúszunk mint annak a rendje! Le se fogunk feküdni mert a városban nincs hol aludnunk, így a tökéletes megoldás ha egész éjjel partizunk, aztán valahogy ez az egész átcsapott egy irtó röhejes lelkizésbe(két totál részeg csaj lelkizikxd), vicces volt, másnap kiröhögtük a belünket a múlt emlékein, és elkezdtek terjengeni a pletykák. Nos igen, a hátam mögött lekurváztak. A durva részeket nem említettem meg, csak annyit mondanék: volt oka. ÉS azt hiszem igen, megérdemeltem.

Elég szarul éreztem magam aznap, meg még tegnap is, deee hogy is mondjam, inkább azért mert nem éreztem semmit ahogy ezen gondolkoztam. Nem nagyon éreztem megbánást azért amit mondtak rám, meg a gondolatért hogy huh mekkora pletykálkodás lehetett rólam az éjszaka(kicsit mintha az általánosban már megszokam volna, bár ott nem igen adtam okot rá), inkább csak azért éreztem szarul magam mert ettól éltem hogy elítéltek és mindenki el fog fordulni tőlem. MINDENKI!

Nem szeretem a magányt. Engem megöl az egyedüllét. Ha nincs kivel dumálnom, hülyéskednem, szórakoznom(persze nem így ahogy az előbb meséltem). De azt hiszem már megnyugodtam. Még ha mostantól jópáran szóba se állnak velem csak a hátamm ögött emlegetnek, szarul fog esni, igen, és a pletykák általában rondábban végződnek mint ahogy kezdődnek-bár ezt gpzöm sincs hogy hogyan tudna még inkább elfajuni-  azért még mindig lesz kivel dumálnom, mert ez csak az osztály egyik fele, és még van 3 évem javítani a történteken, ami azt hiszem elég idő ahhoz hogy túllépjen mindenki a történteken.

Persze mindig van egy elutasító fél, akivel sosem fogok jól kijönni, vagyis hogyan fogalmazzak, nem leszünk se rosszban se jóban, de ott lesznek a többiek akikkel közelebb állunk egymáshoz.

Igen, ez most nagyon ilyen világmegváltó szöveg volt, és legszívesebben elsírnám magam ha újra végigolvasnám amit most írtam, egy ribanc leleményes írása arról hogy az se baj ha pára gyűlölnek mindig lesz valaki ak melletted áll! ˇˇ na jó.. ez röhejes..xd

Azt hiszem nem fecsegek tovább, ígyis túl hosszúra sikerült ez a bejegyzés, egyszerűen förtelmes tudok néha lenni!