Dárga Ikinám, én egyetlen paradicsomlevest gyűlölő némberem!

Először is azzal kezdeném hogy bocsánatot kérek amiért nem írtam és nem válaszoltam a hozzászólásaidra, most megpróbálkozok mind a kettővel.

Baj,.. igazándiból nem történt semmi sok, csak a szokásos marhaságok, apám természetesen most is alkotott és anya kiborult tőle, így amikor felhívott elég dühös volt. Igazándiból megszokhattam volna már, de azt hiszem nekem ez lehetett életem egyik érzékeny pillanata amikor már elegem volt mindenből. Talán az borítottki hogy láttam hogy a barátnőmék családjában milyen egy veszekedés, mennyire halk és laza. Nálunk teljesen más az egész, és ez feldühített, még most is dühít. akkor annyira szánalmasnak éreztem magam, és annyira sajnáltam anyát, és mondani akartam neki hogy minden rendben lesz de minek, ha egyszer úgy sem lesz semmi rendben. Nem akartam haza menni, soha többé!  Ez indulás előtt egy nappal. Kissé kiábrándító, mert tudod rólam hogy soha nem sírok, nem hogy mások még a magam társaságában sem, most viszont úgy éreztem hogy nem érdekel, nem tud érdekelni. Próbáltam visszafolytani de éreztem hogy a szemeimben gyűlnek a könnyek, és hogy nem tudom megállítani őket, aztán elhomályosult minden, és hiába próbáltam benn tartani, egy csep kiszökött és tönkretette a rajzomat.

Kissé dühös voltam...

Érzéketlen

Meséld el nekem lécci hogy miért vagy olyan érzéketlen és hogy én miért nem vagyok még tojás fehérje sem, csak mert nagyon érdekel a téma! xd

Alig 1 órával ez előtt túlestem életem első szakításán. Az igazat megvallva kissé érzéketlennek érzem magam, és mielőtt még lesiettem volna M-hez azért imádkoztam hogy nehogy elröhögjem magam kínomban. Végül elég egyszerűen ment, és ez azt hiszem java részt azért volt mert nem éreztem iránta smemit, amit meg is mondtam neki. Egy hónapot voltunk együtt, de nem sikerült beleszeretnem, nem tudom hogy jól tettem-e hogy eddig vártam, vagy sem, de úgy gondoltam hogy ennyi időnek elégnek kell lennie ahhoz hogy megszeressek valakit, és nem túl kevés ahhoz hogy egy kapcsolatnak nevezzük, bár azt hiszem hogy ezt a valamit nem igazán nevezném kapcsolatnak. Nem éreztem úgy hogy fiúm van, ha szabad így fogalmaznom. A szívem tök üres votl és azt hiszem hogy ez nem csak az én hibám. Aztán mikor kitálaltam neki -zseniálisan a születésnapja előtt egy nappal... ezazz Shoe, király vagy!- kissé látszott hogy besértődött, azt mondtah ogy az eső héten már látta meg hogy a barátai is mondták és észrevették, ezen kissé elgondolkoztam hogy mit lehet az első héten észrevenni..xd de azt hiszem nem bántanám tovább még így online névtelenül sem.

Szerintem még nagyon nem vagyok érett ehhez, nem vagyok felkészülve arra hogy szerelmes legyek..:"Dű

Azt hiszem még ez sem dobott a nyaramon.

Na itt vannak a megígért képek. Készítettem kétféle fülbevalót, az egyik piros cipzáros, a másikon egy táska és egy cipő van. Mellékelve +1 karkötő, amin halálfejszerű kapcsok vannak. Anyu meg varrt nekem egy kis tasakot hozzá. :)

Mint látjátok a képek elkészítésével nem törődtem valami sokat, de mivel reggel fél 9 van, és kissé nyomott állapotban ülök úgy a székemen hogy a fél hátsóm lelóg és úgy érzem mindjárt leesek, de lusta vagyok elhelyezkedni, ezért most csa kennyi tellett tőlem.. A telefonom meg elég gagyi minőségű fotókat képes csak gyártani.

A kellékeket könnyedén beszerezhetitek egy gyöngyösnél, vagy valami kisboltban, fogótok meg pillanatragoasztó gondolom van otthon. :)

Kedves I! (Hu de fura így kezdeni egy bejegyzést:D)

Úgy tűnik hogy ilyen bénának születtünk, azt hiszem nem lesz belőlem üzletember, de azért remélem hogy a pénzemet meg fogom kapni.

Értelmes cselekvést meg ne várj olyantól aki alapjáraton nem normális. Ezt most ne vedd magadra, én is tudom magamról hogy nem vagyok normális, és azt hiszem ezzel te is tisztában vagy :D Szerintem ez így a helyes, fura is lenne ha nem lennénk furák. A kukoricát pedig ülés helyett főzd meg és zabálj! A főtt kukorica Isten egyik legnagyobb áldása! Legalább is az én szívemet nagyon ápolja. ^^

A nagyid parilevesénél nagyon remélem hogy kisül valami rosszabb, legalább olvashatom az élménybeszámolódat róla :D

Fiúk, mindig többet akarnak a kelleténél, akitől meg te akarsz valami komolyabbat azt meg nem érdekled. Ez általában így szokott menni..xd De nyugi, nekem is van olyan ismerősöm akit nagyon bírok és ő is engem, de valahogy mindig úgyj ön ki hogy visszagondolok arra ahogyan beszéltem vele és elég bunkó voltam még ha csak poénnak vesszük is. Nem szándékosan, de az összes bókolásával együtt elküldtem a p*csába.. xd Néha nagyon szörnyű tudok lenni.

A füzetdíszítés. Igen, nos bevallom én mindig is utáltam ezt a részét a sulira való felkészülésnek, meg úgy az egészet mivel ebből is csak egy újabb veszekedés jött ki hogy miért úgy csinálom ahogy miértl ett olyan ronda, miért olyan csicsás, írjam újra le a nevemet mert tök rondal ett és kb minden alkalommal megőrültem mert mindig beleszóltak és anya kikapta a kezemből a cuccokat hogy én ehhez nem értek elkezdte csinálni aztán mikor befejezte azon nyafogott hogy miért ő csinál mindent?..Hu ezzel most elég rosszul festettem le, édesanyám igazából nem ilyen nyafogós csak vannak rosszabb napjai és ezek a könyvborítósak valahogy átlagosan mindig ezekre a 'rossz napokra' estek.. :")

Ma már mondjuk én is szeretem kipingálni a füzeteimet de hamar beleunok, és lusta vagyok elmenni az üzletbe papírt venni hozzá, így csak az itthoni anyagokból választom ki a szépeket és amit úgy érzem muszály bekötnöm azt azzal bekötöm. Nagyon szpek lesznek és egyediek. :) Ajánlom neked is hogy próbáld ki.

A mondo con igaz hogy nem sikerült, de azért ha van kedved még a nyaáron összedobhatunk valahogy egy találkát. Nem tudom hogy és nem tudom hova tudnál bejönni ahova én is eltalálok meg te is, majd valahogy megoldjuk. De persze csak akkor ha te is benne vagy.

A web mától kicsit átformálódik. Új irányt vesz. Vagy is nem egészen, nagyjából marad ugyanijen.

Mivel Ikinával levelezünk, és mostanában nem igen nézem meg az e-maileket, nem foglalkozom azzal a fiókommal, ezért gondoltam ide írom az üzeneteket, így sokkal egyszerűbb, elvégre azokban a levelekben is a napjaimról, a hogylétemről irkálok neki.

Szóval, ha ezt olvasod, akkor vedd úgy nyugodtan hogy ez a blog mostantól neked szól. :)