Érzéketlen dög vagyok... azt hiszem ezzel nem lehet mit kezdeni 81.
Alig 1 órával ez előtt túlestem életem első szakításán. Az igazat megvallva kissé érzéketlennek érzem magam, és mielőtt még lesiettem volna M-hez azért imádkoztam hogy nehogy elröhögjem magam kínomban. Végül elég egyszerűen ment, és ez azt hiszem java részt azért volt mert nem éreztem iránta smemit, amit meg is mondtam neki. Egy hónapot voltunk együtt, de nem sikerült beleszeretnem, nem tudom hogy jól tettem-e hogy eddig vártam, vagy sem, de úgy gondoltam hogy ennyi időnek elégnek kell lennie ahhoz hogy megszeressek valakit, és nem túl kevés ahhoz hogy egy kapcsolatnak nevezzük, bár azt hiszem hogy ezt a valamit nem igazán nevezném kapcsolatnak. Nem éreztem úgy hogy fiúm van, ha szabad így fogalmaznom. A szívem tök üres votl és azt hiszem hogy ez nem csak az én hibám. Aztán mikor kitálaltam neki -zseniálisan a születésnapja előtt egy nappal... ezazz Shoe, király vagy!- kissé látszott hogy besértődött, azt mondtah ogy az eső héten már látta meg hogy a barátai is mondták és észrevették, ezen kissé elgondolkoztam hogy mit lehet az első héten észrevenni..xd de azt hiszem nem bántanám tovább még így online névtelenül sem.
Szerintem még nagyon nem vagyok érett ehhez, nem vagyok felkészülve arra hogy szerelmes legyek..:"Dű
Azt hiszem még ez sem dobott a nyaramon.
Ma jöttem haza H-tól. Nagyon királyul éreztem magamat. Rossz volt eljönni onnan. Tegna sírtam előtte. Nem is tudom mióta nem sírtam. Ez se votl sok, csak egy könnycsepp, de jó volt kiengedni. Azt hiszem kezdek feloldódni hála az égnek. Sosem szoktam így kimutatni az érzéseimet mások előtt, de még amikor magam vagyok akkor sem igazán. Kicsit örülök hogy megnyíltam előtte. Az egész igazából csak azért volt mert anya fölhívott, beszéltünk pár sort, rossz kedvű volt, megkérdeztem hogy mi a baj, csak annyit mondott hogy a szokásos. Egyből beleszúrt a tüdőmbe az a rideg és bonyolult érzés. Mintha két külön dimenzió lenne, 5 napra átugrottam a másikba, ahol nagyon jól éreztem magam, aztán rájövök hogy muszáj lesz visszatérnem oda ahonnan jöttem. Folyamatos kiabálás, stressz, feszengés.
Kicsit fáj a fejem és a szemem, de még ma meg fogom nézni a csillagainkban a hibát, már nagyon szeretném. Eddig amikor próbálkoztam online, csak mozis minőséggel(pocsék kép és hangminőség) láttam, így nem nagyon értettem sokmindent, ezért a felénél abbahagytam. A vicces részeket érdekes módon mind le tudtam fordítani és megérteni, de amit nem tudtam kikurkászni az emberek dumálásából(moziban dumálnak az emberek, de hogy minek?!) az elúszott, mivel valami spanyol vagy nem tudom milyen feliratú volt, és hátt őőőőő igen... -.- :D
Nos ennyi lenne mára, majd még jelentkezem.
|
Ugyan, Shoe!
Ne állj magadhoz ilyen negatívan. Attól, hogy még nem éreztél rá ennek a szerelem dolognak az ízére, még nem jelenti azt, hogy érzéketlen, vagy antiszociális lennél..:D
Még nem találtad meg azt, aki igazán szerelmes hangulatba tudna hozni! (ez kicsit furán hangzott.xd)
Az, meg h pont a szülinapja előtt jött ki, hát még mindig jobb, mint ha a szülinapján jöttél volna a hírrel, nem?xd
Amúgy mi a baj? Látom van valami családi ügy, ha gondolod írhatsz róla e-mailt ha itt túl publikus lenne, vagy ahogy akarod.:)
Vagy bármi másról, mostanában elég sokat ülök a gép előtt, elkezdtem volna unatkozni?o.o (hajajj)
Egyébként a csillagainkbn a hibát én is meg akarom nézni, de még sehol sincs fent normális formában..:c
Jajj, hirtelen semmi sem jut eszembe, asszem rád hagyom az írást!!:dd