Daniel a bulin megerőszakolt. Nem tudott magáról, a sok alkohol teljesen elvette az eszét, és valószínűleg ha teljesen józan lett volna nem tesz ilyet. Az ágyon kalapálózva, sikongatva, sírva csak arra tudtam gondolni hogy mindjárt vége. Hogy hamarosan vége van és elmúlik minden, akkor talán már nem lesz ilyen szörnyű. Rájöttem arra hogy hiába sikongatok, hiába kiabálok segítségért nem fog eljönni. Nem lesz megmentőm. Rengeteg lányt erőszakolnak meg, ez ma már köztudott, régen is az volt és ez most sincs másképp. Csak éppenséggel mostmár én is közéjük tartoztam.
Rosszul hittem. Amikor vége lett a gyötrő kínzásnak, az óráknak tűnő perceknek, csak mégrosszabb lett. A szívem az előbb még hevesen zakatolt, mostmár alig éreztem hogy dobog. Teljesen ledermedtem. A fiú hamar elaludt miután ledőlt rólam. Örökre elaludt. Pár pillanatig még dermedten bámultam a plafont, nem gondoltam semmire, az agyam teljesen üres volt. Majd fölálltam, csak ekkor vettem észre hogy a takarón apró pöttyökben csillan meg a vér. Magamhoz kaptam, a bugyim átázott, ekkor ismét elfogott a sírás. Végignéztem a tükörben magamon, a szakadt ruhámat megigazítottam és lejjebb húztam. A szemem alatt teljesen elfolyt a smink, az arcom csupa vörös volt. Nem tudtam hogy hogy kéne éreznem magam. Őrjítően dühösnek, és vérszomjasnak, vagy rettenetesen elhagyatottnak és rémültnek.
Gőzöm sincs mi történt. Én is, és ő is vérben áztatva hevert. A különbség csak annyi volt kettőnk között hogy ő halott volt. A kulcs a földön hevert, az ágy mellett, így könnyedén kijuthattam a szobából. Remegve nyúltam a fémdarabért, majd belenyomtam a zárba és elfordítottam. Az ajtó seperc alatt kinyílt, olyan túlságosan is könnyűnek tűntek ezek a lépések az előzményeket követően.
Össze voltam törve. A bulizó tinik zajongása, a vigyorgó fejek, a zene ricsaja, akkor már mind nem tűnt olyan szórakoztatónak. Csak elhaladtam mellettük, és nem érdekelt hogy mi történik körülöttem. Érdekes módon senki sem nézet rám. Senkinek sem tűnt fel hogy a karom, és a ruhámat is belepi a vér, ami többnyire elkenődött és pecsétfoltokban tapadt hozzám. Fölmentem a házamba. Minden olyan üres. Nincsen apám, anyám, testvérem, barátaim. Elhagyatottnak éreztem magam. Egy pillanatra megfordult a fejemben hogy végülis megérdemelte, hiszen borzasztó amit tett. Aztán magamat hibáztattam, hogy hogy lehetek ilyen kegyetlen és undorító. Nem tudtam semmit se csinálni csak feküdtem az ágyon és sírtam egész éjszaka amíg el nem aludtam.

***

Két évvel ez előtt vette kezdetét a sorozatos mészárlás. Az ismerőseim sorra haltak meg, különféle rejtélyes esetek alapján. Volt aki öngyilkos lett, mert valamilyen oknál fogva megőrült. Őrületbe kergette őket valami. Vagy valaki. A többieket megölték, balesetet szenvedtek. Furcsa baleseteket. Autós elgázolás, tőrbe zúgás, véletlenszerű leesés valamelyik emeletről. Valami különös dolog történik körülöttem.
Magányos vagyok. Nem merek ismerkedni. Félek hogy történik valami. Valami olyasmi amire egyáltalán nem számítok. Lényegtelen hogy hogyan, de valamilyen úton-módon mindig van egy megoldás. Lehetőség arra hogy idő előtt véget érjen az életed. Talán ez az én keresztem. Ez a bűntetésem.
A gimnázium első fél éve remek volt. Az életem kezdett jó irányba haladni. Az éjszaka már nem volt olyan félelmetes. Az újonnan szerzett barátaim mindenben segítettek. Mígnem mindent elvesztettem.
Antony meghalt balesetben. Elgázolta egy busz. Nem nézett körbe amikor átment az úttesten, és a szemem láttára roncsolódott szét a napfényes délután. Leia fölakasztotta magát. Anya főzés közben megcsúszott és belezuhant a konyhakésbe. Apa leesett a 7. emeletről a konferenciája után. Noémi elvágta a karját egy összetört üvegdarabbal. Sebastion kitörte a nyakát. Annie-t megerőszakolták az utcán. Belehalt. Mona ezt követően vízbefolytotta magát.
Mindenütt vér, és szenvedés. Az ismerőseim mindezek előtt kezdtek furcsán viselkedni. Eleinte még csak meséltek nekem a velük történő dolgokról, majd nem álltak szóba velem. Mindegyikükön látszott a félelem. Ugyan az a riadtság, amit én is éreztem. Mély depresszióba zuhantak, de akárhogyan próbáltam segíteni rajtuk, az egyre csak rontott a helyzeten.
Félek. Amint az éjszaka leszáll, minden fény kialszik, eltűnik belőlem. Amint lemegy a nap, midnent elborít a sötétség. A szobám komor, és csöndes. Csak a füleben zúgó sípolást, és lüktető hangokat hallom, amelyek egyre erősödő vízgyűrűkként hatnak a szervezetemre, akárcsak egy csendes tóra. Egyre nagyobbak és szélesebbek. Egyre több- és több keletkezik. Zaklatottnak érzem magam. A szemeimet lehúnyom, úgy érzem egyszerre lassul le a szervezetem és gyorsul fel körülöttem minden. A pulzáló hang egyre mélyebb és erősebb. A gyűrűk gyakoribbak, sűrűbben keletkeznek. Mígnem mindegyik eltűnik és elvész a hatalmas semiben, ahogyan felkel a nap, és első sugarai megnyitják az utat a fény felé.

Egy újabb rémálom köszöntött. Csak álltam és vártam, hogy végre ismét bezuhanjak a sötétségbe. Hogy magávalragadjon a zavart őrület. Egy szörnyeteg éles karmait láttam, amiket vörösen izzó váladék lepett be. A folyékony valami édeskés szagot árasztott magából. Friss hús illatát éreztem az orromban, amit tüdőm mélyen magába szippantott. Az arcom semmit mondón néz maga elé, a kezeim mindössze emberi végtagok. Akkor most mégis mi történt? Hirtelen az én körmömön termett a vér, ami lassacskán ellepett mindent. A ruhámon egyre csak sokasodó pecsétek jelentek meg, és árasztották el a mellkasomat. A karomat valami megsebezte, maró érzés fogja el, majd lezsibbad. Egy vértócsában ácsorgok, és süllyedek lefelé. Összeesem, a lábaim nem engedelmeskednek, nem tudok elmenekülni. A sötétség magával ránt, elsüllyedek a pocsolyában, majd gyászos fátyolként fónódik körbe körülöttem a fekete éjszaka.
Fekete, minden fekete és vörös. Mi ez az egész?? Egy bárban találom magam, ahol csak úgy cikáznak a fények. A pultos fickó kedvesen mosolyog rám, de tudom hogy nem ártatlanok a szándékai, a fejébe látok, hirtelen jelenik meg előttem a kép, amint a közelben lévő hotel egyik szobájában, az ágyradönt, és megkezdi élvezetét. A gondolatfoszlány gyorsan el is illan, fölállok és fizetés nélkül elsurranok amíg nem figyel, az alkohol a kezemben maradt, de nem foglalkozom vele. Egy mosolygós lány jelenik meg előttem, beleszürcsölgetek az italba. A lány megragadja a karomat és magával ránt, nem tudom mi ez, de megyek utána, próbálok vele lépést tartani.
A pohár kiesik a kezemből és apró szilánkokra törik, amikből pár felpattogzik és beleáll a lábamba. Az engem szorongató kéz eldeformálódik, és átvált a nemrégiben látott vérmes mancsokra. A bőre érdes, sötétzöld, és kékes fekete keveréke, a karmait belevájja a húsomba, a bőröm alól apró, majd egyre növekvő vérgömbök bukkanak fel.
Egy irdatlan szörnyeteg arca vigyorog a képembe. A nyelve kiöltve, a szemei tágra nyitva, pupillája olyan mint a macskáké, egy vékony szál, a szivárványhártya pedig sárgásan villog.
Fölriadok.

***