Szóval ma voltam surranót vásárolni. Tegnap direkt kinéztem magamnak egy gyönyörű, ezüst színű istenkirály csukát, ami kissé hasonló a creeper fazonú cipőkhöz, de mikor bementem az üzletbe és körbejártam, egyszerűen sehol nem találtam, pedig elméletileg még van 38-39-es méretben! Megkérdeztem az eladó csajt, azt mondta hogy valószínűleg elfogyott. Hát mondom fucckkkk! Na mindegy, azért vettem egy másik magic cipellőt, amit azért szintén szeretek, csak már évek óta vágyom egy creeperre, és most találtam hasonlót(sneakers), ami ráadásul ezüst színű, és most nagyon rá vagyok kattanva ezekre a csuda dolgokra, amik úgy villognak és olyan műanyag szarnak tűnnek hogy csuhajja! A lényeg az hogy nem kaptam olyan cipőt most se, amilyet szerettem volna, de helyette vettem egy magasabb sarkút 13000-ért, és ennek is nagyon örülök! :3

Cipőcske amit kerestem :(

Így jobban megnézve egyáltalán nem creeper, de azért még gyönyörű.

Cipőcske amit megvettem! :3

Eléggé krvamagas vagyok benne, az én 173 centimmel, így vagyok legalább 180 de sebaj.:"d

Figyelmeztetés! Az elkövetkezendő bejegyzésben irdatlan mennyiségű hisztériát olvashattok, ami nem szándékos, főleg hogy ebben a pillanatban is(mikor már befejeztem) teljesen nyugodt állapotban vagyok, és próbálom a lehető legérthetőbb módon leírni a történteket, már amennyire az tőlem kitellik. :D

Életbevágóan fontos esemény! Az imént estem túl életem első veszekdésén anuykámmal. ami igazából nem is votl veszekekedés, csak közlésfolyamat. Inkább.

Vagy is nem ez a rendkívüli esemény a fontos, hanem hogy összevesztem vele, vagy is inkább csak ő velem(és még mindig rosszban vagyunk úgymondxd) mikor is tegnap este elkezdett velem ordibálni tök értelmetlenül és indokolatlanul, amikor föl mertem tenni neki azt a felháborító kérdést, hogy nem gond-e ha ott alszom pénteken az egyik barátnőmnél. Az ezt követő kb. egy-másfél órán keresztül tartó folyamatos csesztetés és ordibálás lényegében annyiból állt hogy én mekkora egy nyomorék, szellemifogyatékos idióta vagyok, aki sosincs otthon(mert aznap 3 hete először későn jöttem haza, ami annyit tesz hogy fél9-kor merészeltem belépni az ajtón, vagy is igazából 20:20-kor dem indegy..), szóval a lényeg az hogy ma is ott aludtam volna N-nél, és holnap meg Zs-nél, de úgy tűnik mégsem jön össze. A lényeg az, hogy haragszom. :)

Talán most az egyik legjobban. Mivel végig gondoltam hogy tulajdonképpen hogyan is zajlik/zajlott eddig az életem. Azzal eddig is tisztában voltam hogy a családunkban senki nem normális, dehát ez van. Ebbe bele lehet nyugodni, mert kb. minden ember ezen a véleményen van a saját családjáról azt hiszem. De hogy tulajdonéppen miért ordibálnak velem minden nap, az valami eszméletlenül röhejes. Csak annyit vettem észre hogy úgy viselkednek mint az állatok.

Ha fognám a telefonom, és fölvenném az egészet, és visszahallgatnánk, eléggé tragikomikussá válna az egész azt hiszem. Főleg hogy az ilyen "veszekedések" általában egyoldalúak, és az én szerepem annyi hogy kussolok és hallgathatom ahogy hozzávágják a fejemhez az összes hibámat, amiknek valljuk be legalább a fele tőlük ered. Ami vicces így végig gondolva. + Azokat a hibákat amiket ők követnek el, dehát valakin le kell vezetni a stresszt, és valakit okolni kell mindenért, mert hát magunkat mégse cseszhetjük le, hogy nézne már az ki.

És ma, alig 20 perce visszaadtam egy kisebb darabkát a felém való viselkedésükből.

3 dolgot biztosan megtanulhattam tőlük

-A véleményem nem számít, krvára kussolok és nem pofázok, mert mindenki szarik rá és csak egy kis szaros vagyok akinek nincs joga ahhoz hogy megvédje magát és érveljen.

-Mindent kiabálással kell megoldani!

-Ha a másik fél nem kér bocsánatot, akkor addig nem szólunk hozzá amíg ez meg nem történik. Ha nagyon önfejűek vagyunk, akkor még tovább is, mondjuk 1-2 éven keresztül(pl: apám-báyám esete)

Gondoltam felvilágosítalak benneteket arról hogy életem mekkora fordulatot vett és testem-lelkem átdeformálódott egy szebb, csodálatosabb alakba, ami a pörköltben nyilvánul meg. Hogy milyen pörkölt, hát azt hiszem napról napra alakulgatok, és olyan ínyenc falatok válnak szerény lényemből, hogy azt egyelőre még én magam sem lennék képes megfogalmazni. Minderre drága bloggertársam Krumpli döbbentett rá, akivel azt hiszem megtaláltuk a tökéletes hangsúlyt a Vörösboros-gombás marhapörkölt krumplis tarhonyával ételeként megvalósulva. Igazi konyhai remekmű.

Amiótaq pörkölt lettem, teljesen megváltozott körülöttem a világ. Sokal boldogabbnak érzem magam, és sokkal kipihentebbnek, most hogy pörköltként folytathatom mindennapjaimat. Egyszerűen megkönnyebbülést hozott ez a hihetetlen átalakulás számomra. Az elején még kicsit szokatlan volt, és olyan furcsán kellemes érzéssel töltött el hogy igen, végre beteljesíthettem sorsomat, és továbbhaladhatok ezen az úton, ami számomra megíródott.

Nincsenek többé azok a borzasztó kellemetlen délutánok, mikor úgy érzem hogy valami nincs rendjén, valami hiányzik. Végre kitöltődött az az űr, amit eddig nem tudtam eldugaszolni.

Hhh, már csak meg kéne találni az ideális partnert és kiteljesedni. Talán majd egy szép napon, hétha rámkacsint a kiválasztott.

Köszönöm Krumpli!

Azt hiszem kicsit régen írtam. Habár annyira nem is..(köszi Viki hogy szóltál azért :D)

Egyre jobban kezdem megkedvelni a weheartit-et. :) Nem tudom miért, de lassan egy hobbivá válik a képek nézegetése és szívelése. Vannak olyanképek amiket fél órán keresztül is el tudok nézegetni mert annyira magával ragad, vagy megtetszik, avgy csak elgondolkozok rajta.

Hála az égnek mégsem buktam meg bioszból, ami talán annak a jele hogy a tanár mégsem utál annyira, és így nem kell attól félnem hogy föl tudom majd év végén hozni a lemaradást. Ami nagy szó!

Azért majd igyekszem ebben a félévben jobban teljesíteni, főként mivel idén eddig aligha tanultam valamit. De most más lesz. És ezt most nem úgy értem ahogy általában, most komolyanm ásnak kell lennie, mivel tényleg össze kéne kapnom magam! Ez a félév már hatással lesz a jövőmre, szóval most nagyon rá kell tepernem, és legalább egy 4,5-ös átlagot össe kéne kaparnom, szakból és művtöriből feltétlenül 5-ösre fölhúznom magam! Meg nem is tudom, valahogy hiányzik az az érzés hogy tanulok és elérek valamit, és megvan a jutalom, az hogy okosabb lettem, értem és jó jegyeket kapok... és nem érzem magam hülyének.

A gond azt hiszem továbbra is azzal van hogy lusta vagyok. Pedig szerintem egészen szeretek tanulni, de az a helyzeth ogy amint hazaérek az élettől is elmegy a kedvem nemhogy a tankönyvektől..xd

Kitöltöttem egy pszichopata tesztet egyik barátnőm kedvéért.. 81%-ot értem el.