Figyelmeztetés! Az elkövetkezendő bejegyzésben irdatlan mennyiségű hisztériát olvashattok, ami nem szándékos, főleg hogy ebben a pillanatban is(mikor már befejeztem) teljesen nyugodt állapotban vagyok, és próbálom a lehető legérthetőbb módon leírni a történteket, már amennyire az tőlem kitellik. :D

Életbevágóan fontos esemény! Az imént estem túl életem első veszekdésén anuykámmal. ami igazából nem is votl veszekekedés, csak közlésfolyamat. Inkább.

Vagy is nem ez a rendkívüli esemény a fontos, hanem hogy összevesztem vele, vagy is inkább csak ő velem(és még mindig rosszban vagyunk úgymondxd) mikor is tegnap este elkezdett velem ordibálni tök értelmetlenül és indokolatlanul, amikor föl mertem tenni neki azt a felháborító kérdést, hogy nem gond-e ha ott alszom pénteken az egyik barátnőmnél. Az ezt követő kb. egy-másfél órán keresztül tartó folyamatos csesztetés és ordibálás lényegében annyiból állt hogy én mekkora egy nyomorék, szellemifogyatékos idióta vagyok, aki sosincs otthon(mert aznap 3 hete először későn jöttem haza, ami annyit tesz hogy fél9-kor merészeltem belépni az ajtón, vagy is igazából 20:20-kor dem indegy..), szóval a lényeg az hogy ma is ott aludtam volna N-nél, és holnap meg Zs-nél, de úgy tűnik mégsem jön össze. A lényeg az, hogy haragszom. :)

Talán most az egyik legjobban. Mivel végig gondoltam hogy tulajdonképpen hogyan is zajlik/zajlott eddig az életem. Azzal eddig is tisztában voltam hogy a családunkban senki nem normális, dehát ez van. Ebbe bele lehet nyugodni, mert kb. minden ember ezen a véleményen van a saját családjáról azt hiszem. De hogy tulajdonéppen miért ordibálnak velem minden nap, az valami eszméletlenül röhejes. Csak annyit vettem észre hogy úgy viselkednek mint az állatok.

Ha fognám a telefonom, és fölvenném az egészet, és visszahallgatnánk, eléggé tragikomikussá válna az egész azt hiszem. Főleg hogy az ilyen "veszekedések" általában egyoldalúak, és az én szerepem annyi hogy kussolok és hallgathatom ahogy hozzávágják a fejemhez az összes hibámat, amiknek valljuk be legalább a fele tőlük ered. Ami vicces így végig gondolva. + Azokat a hibákat amiket ők követnek el, dehát valakin le kell vezetni a stresszt, és valakit okolni kell mindenért, mert hát magunkat mégse cseszhetjük le, hogy nézne már az ki.

És ma, alig 20 perce visszaadtam egy kisebb darabkát a felém való viselkedésükből.

3 dolgot biztosan megtanulhattam tőlük

-A véleményem nem számít, krvára kussolok és nem pofázok, mert mindenki szarik rá és csak egy kis szaros vagyok akinek nincs joga ahhoz hogy megvédje magát és érveljen.

-Mindent kiabálással kell megoldani!

-Ha a másik fél nem kér bocsánatot, akkor addig nem szólunk hozzá amíg ez meg nem történik. Ha nagyon önfejűek vagyunk, akkor még tovább is, mondjuk 1-2 éven keresztül(pl: apám-báyám esete)

A lényeg az, hogy tartós darabig nem reagáltam arra amit anyukám mondott nekem, csinált, vagy valamire megkért meg ilyesmik, és megfigyeltem hogy mennyire idegesíti, és hogy egyre hangosabban kezd beszélni. Juj úgy érzem magam mint egy tudós amikor megfigyeli a természetet..xd

Nos, ugyanaz történt mint ami eddig is, és mint amit vártam, egyi dő után(2-3 perc) ismét a kiabálás jól bevállt módszeréhez folyamodott. Gondolkoztam még az elején azon hogy hátha eszébe jut hogy ja amúgy eléggé megbántott és talán azért nem kívánok vele kommunikálni, és várom a magyarázatot a történtekre de nem, ez nem történt meg. aztán mikor bbahagyta indulatai levezetesét rajtam(hát ez így elég kegyetlenül hangzik..xd), vártam egy picit, és közöltem vele, hogy én most csak azt teszem, amit ők szoktak. Elvégre a gyerekek a szüleiktől tanulják meg hogy kivel, miylen helyzetben hogyan kell viselkedni. Az már mellékes hogy azonban ha a gyereket folyton úgyk ezelik mint egy idiótát és azt mondják neki hogy ne merjen visszapofázni(mert, ha megpróbálok valami értelmeset a mentségemre felhozni akkor már egy balfasz vagyok), ellenben, ha mások úgy viselkednek vele szemben ahogyan amúgy a családon belül mindennap, akkor ne hagyja magát és védekezzen! Nos, szerintem eléggé egyértelmű hogy egy idő után nagy eséllyel kialakul valamiféle személyiségzavar, mert nem képes eldönteni hogy tulajdonképpen mit is kéne tennie. Ami azt illeti én is potn így jártam, csak ez az egész sokoldalúan vágott vissza, kiskoromban és még egészen általános iskola végéig, és nem tudtam normálisan viselkedni, túl vsszahúzódó voltam, szűkszavú, és tulajdonképpen eddigm ég nem is lenne semmi baj, de egyáltalán nem normális. Nam indegy ezekbe ne menjünk bele, a lényeg az hogy anyukám persze tovább ellenkezett hogy nem igaz, ő sosem mondtah ogy így viselkedjek. Erre én!..xd juj micsoda izgalmak!

Az egy dolog hogy nem mondtad, de én ezt látom, velem ugyanígy bántok, és most csak azt teszem amit ti amúgy minden áldott nap.

Ugyeh ogy milyen baromságnak tűnik? Persze, mivel az is! Ezt is mgé a fjeéhez vágtam volna, de gondoltam tök értelmetlen. Még közöltem volna vele pár lényegesebb tényt, hogy mit hol és hogyan csezstek el, amit még én, egy 17 éves gyerek is könnyűszerrel meg tudok állapítani, és hogy nem tudom felfogni hogy ez két felnőtt embernek hogy okozhatott gondot.

Szóval kicsit ki vagyok bukva. Nem tudom hogy miről írhatnék, nem történt smemi pozitív velem az elmúlt időkben, elvileg holnap megyek sörözni D-vel, a sráccal akivel a szórakozóhelyen találkoztam, de azt hiszem sikeürlt találnia magának egy tökéletes kifogást, hogy ne kelljen találkoznia egyi lyen rendkívül béna és abnormális csajjal, annak ellenére hogy azóta egyszer találkoztunk, és akkor is betegen de nem számííít! Pénzem nincs, mert ma elköltöttem mindet csokira, és mivel a sulibüfé cseszett drága, 3 kis csoki, meg egyn yamvadt csipsz jött ki belőle, ami a fél fogamra sem elég, szóval végigéheztem amúgy a napot. :)

Az újabb remek hírem hogy ezazz, azt hiszem idén sem fog smemi változni mivel, szar hangulatom van, élni sincs kedvem, és ilyenkor a tanulás hallatán konkrétan a sírógörcs kerülget, és egyszerűen képtelen vagyok megérteni hogy miapicsa van velem, és nem ez nem ak icseszett pubertás, hanem az idióta magánéletem alakulása. :DD

FENÉBE A MATEKKAL!!!