A felismerés hogy nem vagy egyedül.. hogy van kire számítanod, s hogy hiába érzed magad rosszul és elhagyatottnak csak annyit kell tenned hogy körülnézel és azt mondod: segíts!

A felismerés amikor rájössz hogy boldog is lehetnél ott ahol vagy. A felismerés hogy minden elérhető amire szükséged van. Hogy megérdemled az életet és hogy élni kell! A felismerés hogy ténylegesen, valóban boldog vagy, már nem számí mit gondolnak mások, csak az számít ami körülötted forog és ami veled történik, ami hatással van rád és megpróbálod elhagyni a kis semmiségeket. Amikor már nem törődsz az apró-cseplő megszólalásokkal és elhagyod a füled mellett a bántó szavakat.

A felismerés, egyre romlik minden. Kezdesz kétségbe esni. A felismerés hogy már késő, de azért még megpróbálsz visszamászni. 

A felismerés hogy nem tudod kimondani azt hogy "segíts",.. Aztán a felismerés hogy ismét egyedül vagy.