Egy bor�s reggelen, amikor tudod hogy alig p�r perc m�lva a fejedre szakad az eg�sz mennyezet, �s azon gondolkozol hogy az id�j�r�s pontosan a a lelked m�ly�n lapul� �rz�sek t�kr�z�d�se a vil�gra...
F�j a mellkasom. A h�ten ez m�r a harmadik alkalom. R�vid, de er�sen nyilal� f�jdalom a sz�vemn�l. Ami lassan, sz�p lassan enyh�l, azt�n ism�t el�t�r. Valahogy ir�nikus ez az eg�sz. Amikor valaki olyannal csin�lsz �r�lts�geket, h�lyes�geket amiket nem gondoltok komolyan, akibe nemr�g m�g teljesen bele volt�l z�gva. Tal�n m�g most is, a sz�ved m�ly�n �rzed hogy lappang valami f�jdalmas, �s m�gis �des dolog elrejtve a legs�t�tebb, legk�rhozottabb oldaladon, az ereid m�ly�n, a v�redben, �s ez az eg�sz valahogy �tj�rja a testedet. �rzed minden egyes porcik�dban hogy valami nincsen rendben, �s v�ltoztatni k�ne, de te m�gsem teszel ellene smemit, mert nem akarod megt�rni a t�k�letes egyens�lyt, a mosolyt az arcodon �s az � arc�n, m�g akkor is ha ez az eg�sz csak l�tszat.
Rengeteg pletyka terjengett. Teljes �r�lts�gek. Amiket elk�pzelni nem tudsz. M�r megszoktam hogy kibesz�lnek a h�tam m�g�tt, r�gen rengeteg alkalommal t�rt�nt ilyenm, nem voltam egy kedvelt szem�ly a suliban, annak ellen�re hogy nem ismertek akik el�t�ltek. De ez �ltal�ban �gy is szokott lenni, nemdeb�r? Akkor valahogyan borzaszt�an ideges�tett ez az eg�sz. Sz�rnyen gy�l�ltem azokat az embereket akik k�pesek voltak h�lyes�gekkel trakt�lni, �s gonosz, undor�t� dolgokat suttigni m�sok f�l�be a h�tam m�g�tt.
Ma azonban ez egy�ltal�n nem tud izgatni. Valahogy fura ez az eg�sz. Mintha tov�bbl�ptem volna egy m�sik szintre. Mintha m�r minden ilyen s�rt�s, b�ntalom csak egyszer�en lepergne r�lam. �s ez k�l�n�s r�m�lettel t�lt�tt el. Vajon ez azt jelenti hogy m�r v�gleg teljesen kipr�sel�d�tt bel�lem az �let? Nem tudok se szomor�, se vid�m lenni. Se boldog, se boldogtalan,.. Csak �gy vagyok, �s �lem a v�ltozatlan mindennapjaimat. Mi t�rt�nhetne, ami annyira felzaklat? Elv�gre nincs �rtelme mindenen felingerelni magunkat. t�ls�gosan bonyolult lenne minden. �gy is el�g bonyolult, a sok gondolatok, amik sehogy sem ker�lnek a hely�kre, a l�thatatlan k�nnyek, amiket senki m�s nem vesz �szre, a mosoly m�g�tti szenved�s �s gy�trelem ami bel�lr�l k�nz� m�reg. Sz�t mar bel�lr�l.
Vajon mindenki �gy �rez? N�ha elgondolkozom ezen. Vagy csak �n vagyok ilyen szerencs�tlen idi�ta, aki folyton saj�t mag�val van elfoglalva? Aki folyton azon r�g�dik hogy vajon mi lesz most ezek ut�n. Furcsa ezt azut�n v�gig gondolni hogy az el�bb jelentettem ki hogy a s�rt�sek leperegnek r�lam... Nem tudom hogy �rezhetem egyszerre ezt a k�t ellent�tes dolgot. De valahogy azt hiszem, sz�tszak�t bel�lr�l.
Az emberek szeretik sajn�ltatni magukat, de m�gsem mutatj�k ki m�sok el�tt a gyenges�geiket. Csak egyszer�en elv�rj�k hogy valaki �nk�nt seg�tsen talpra �ll�tani �ket. Hogy kih�zza �ket a mocsokb�l, hogy �szrevegye hogy mennyire �ssze van roskadva legbel�l. Pedig ezt senkit�l sem v�rhatjuk el. Kell egy seg�lyki�lt�s, valami h�v� sz�, amivel el�ruljuk hogy val�j�ban sz�rnyen �rezz�k magunkat a b�r�nkben, �s hatalmas seg�ts�gre szorulunk. Csak egy �lel� karra, egy �szinte mosolyra, p�r biztat� pillant�sra. Nem kellenek szavak. Csak az �that� kedvess�g, a meleg szeretet, amit�l egy kicsit �gy �rezz�k hogy sz�m�tunk. Hogy emberek vagyunk...