Elkezdtem a gossip girl-t nézni, amivel talán még saját magamat is megdöbbentettem, néha nem is értem mit miért csinálok. Számomra ez a sorozat egy értelmetlen baromságnak tűnik(bocsánat ha megsértettem minden rajongót). Olyan szinten sablonos és kiszámítható és megrendezett mű az egész sorozat hogy az már fáj. Az egész csupán az elkényesztetett gazdag kölkök drámáiról szól, és természetesen a középpontban két lány(legjobb barátnők) állnak, akik folyton baszogatják egymást, no meg a hihetetlenül "kifürkészhetetlen" szálak amiken fut a történet, áh... A másik dolog amit nem értek, hogy miért van mindenki úgy kikészülve a buliktól, és miért a Szülők beszélik rá a gyerekeiket hogy húzzanak el a barátjuk partyaira. Ennek nem fordítva kéne lennie? Kicsit irónikus. Ahelyett hogy a gyerek győzködné a fatert hogy hadd menjen el lerészegedni, a szülő zaklatja folyton azzal az ő kicsikéjét hogy menjen már el. Ez ilyen kifordított világ..xd ehhez nem lehet mit hozzászólni. Mindesetre gőzöm sincs miért nézem továbbra is, arra jó hogy ha nem tudsz magaddal mit kezdeni akkor lepunnyadj a képernyőd elé és bámulj ki a fejedből, miközben halad melletted az idő.... :"D

Huh, nem akartam ennyire kritikus lenni, ez csupán az én véleményem, ettől függetlenül még sokmindenkinek tetszhet a sorozat... :)

Ikina, köszi a folyamatos hozzászólásaidat, jól esnke, bár fele annyira sem vagyok letörve most mint azt gondolnád, lehet hogy csak úgy tűnik, azt hiszem rendben vagyok, mindössze csak nem tudom leírni hogy mi van velem.. xd fogalmazásképtelenség.. -.- És miért írom ezt a sok hangulatjelet vagy mi a hóhért?.. Na mindegy, a lényeg az hogy tudom hogy már jó régen írtál e-mailt, és akartam is válaszolni, de mostanában túl lusta vagyok mindenhez és amint azt már sokadszorra is megjegyeztem nincs kedvem, nem jönnek a szavak, és nincs sok életerőm az egészhez,.. Olvastam a blogodat, és akartam írni a bejegyzésekhez is, de egyszerűen nem tudok mit hozzáfűzni, mindenesetre te is tarts ki. :)

Na jó, ez most nagyon nyálasra és "meghatóra" sikeredett, néha úgy érzem mintha valami amerikai sorozat egyik szereplője lennék, bocs a túldramatizált dolgokért...

Ma is megyek közmunkára, amihez -milyen meglepő- szintén nincs semmi kedvem, és még mindig nem kaptam egyetlen retkes lapot sem, amin tudnák igazolni hogy igen teljesítettem. Hihetetlen hogy az iskolám mennyire képtelen még ilyen aprócska dolgok elintézésre is... -.- Ez már a harmadik alkalom, amikor megint azt mondhatom, "sajnálom, nem volt lehetőségem megszerezni a papírokat". Ha még erre sem vagyok képes akkor mire lennék igen??..

Kiderült hogy tényleg képtelen vagyok arra hogy valaha is összejöjjek valakivel. Elég röhejesen érzem magam, és tudtam hogy ez lesz. Mindenkiben találok valami hibát. Mindig is tudtam hogy nem vagyok egy romantikus fajta, de amikor itthon alkalmanként elkezdek ábrándozni hogy mi lenne ha, akkor kicsit lánynak érzem magam, és ez jó. Azt hiszem.. xd

Most viszont, hogy tudom ha megkérdeznek biztosan el fogom utasítani az illetőt elég idiótán érzem magam, főleg hogy azt mondtam sosem utasítanám el, max. anyit mondanék hogy meglátjuk, egy-két randi és kiderül hogy mi a helyzet.

Néha annyira nem tudok eligazodni magamon, akkor más hogy tudna? xd Azt hiszem bonyolult eset vagyok.

A történeteimmel sem haladtam semmit, már vagy két hónapja, és azt hiszem hogy még egy jó darabig nem is fogok, de majd meglátjuk, van ez így, aztán legközelebb ismét lángrakap bennem az az érzés hogy áh most muszáj folytatnom, vagy valami újba belekeezdem, ami néha elég idegesítő, mertígy egyetlen történetemet sem tudom befejezni. Vagy is hát, eddig egyet fejeztem be, abból a 20-ból amit kitalátam és elindítottam... :")