Hell�bell�!

Azt hiszem kezdek kicsit bekattanni. Valahogy �gy �rzem hogy semmi sem j�n �ssze. Az �letem kezd vissza�llni a r�gi ker�kv�g�sba. Az unalmas semmit tev�s, a v�rakoz�s. Nem akarom hogy a k�z�piskola hasonl�v� v�ljon mint az az �ltal�nos. Nincsenek bar�taim, mag�nyosnak �rzem magam. Persze, t�bbnyire szeretnek az emberek, �s j�ban vagyok mindenkivel, de nem nagyon tudok �gy besz�lgetni senkivel. Igazs�g szerint meglenn�nek n�lk�lem. Hiszen egy el�gg� jelent�ktelen kis apr� porszem vagyok az �let�kben. R�gebben m�g �gy gondoltam hogy ezen v�ltoztathatok. De r�j�ttem hogy ennek el�g kev�s es�lye van. N�ha elfog a gondolat hogy az �let r�vid, �s �n arra pocs�kolom hogy az iskolapadban �ld�g�lek �s halgatom a tanulnival�t. Ut�na hazaj�v�k �s itthon sem csin�lok semmi extr�t. eszem, punnyadok, �s tanulok.

Minden elsuhan mellettem...

Komolyan olyan mintha valami 80 �ves n�nik lenn�k, m�r azon gondolkozom hogy milyen �reg vagyok, pedig telibetoszottul nem! -.-""

"N�ha olyan mint egy �rtelmetlen �lom. Aminek nincsen se eleje, se v�ge..."

"Fel akarok sz�v�dni. Elt�nni innen. Sz�pen elfoszlani. Cs�ndben �s �szrev�tlen�l."