Oly mérhetetlen sebességgel változnak a dolgok hogy ihajcsuhaj!

MÉGIS VAN LEHETŐSÉG A TALÁLKOZÁSRA?!

Mintha csak valami vékony élen járó szerelmi mellékszálról beszélnék.. vagy mi. Szóval végül is ez az egész tök lényegtelen mert csak azt Gondoltam hogy nem fog összejönni, és mostmár úgy hiszem va nrá esély. Remélem! Ha jó az a kamerád akkor igen! Szóval mostk üldöm a pozitív energiákat hogy működjön ez az egész! :D

Nagyon művészinek érzem magam..:"d

Cruisr / All Over from Chris Carboni on Vimeo.

Fehérneműbuzi vagyok!!!

Csak most jöttem rá. Imádom a gyönyörű fehérneműket, egyszerűen odáig vagyok értük, gnd az hogy tök csóró vagyok, de azt hiszem itt az ideje beszerezni pár új darabot. Annyival jobban érzem magam a bőrömben ha tudom hogy igen, amúgy egy krvaszexi és krvakényelmes és krvajó melltartó van rajtam, amit imádok és ááá. Egyszerűen jobb a közérzetem... : ) Bár ezzel azt hiszem a legtöbben ugyanígy vannak.

Nemrég fejeztem be a blogod olvasását és egyzserűen rámragasztottad a szomorúságot.. hát ja, és továbbra sem tudok értelmesen fogalmazni.. : ) Talán nem elég vigasztaló, de igen, téged olvastalak matekon. Szutyokszar kedvem volt, főleg azért mert rájöttem hogy elég közel állok a bukáshoz bioszból, vagy is, szó szerint bukásra állok és előző órán írtam egy valószínűleg 1-es dolgozatot egyo lyan anyagból amit a kisujjamból ki tudtam volna rázni. Nem vagyok érzékeny az ilyen sulis cuccokra mert ezek csak jegyek és könnyen kijavíthatóak és tudom magamról hogy nem vagyok azért annyira hülye ember, de akkor alig bírtam visszafolytani a sírást, és nem is siekrült teljesen, éreztem a könnyek maró nyomait az arcomon és azt a jellegzetes sós ízt a számban. Azt hiszem ennek lényegében az lehetett az oka hogy teljesen tehetetlennek éreztem magam. Idegesített hogy nem tudok mit kezdeni a helyzettel, akármenniyre is próbálkozom, főleg mivel év elején eldöntöttem hogy idén kitűnő leszek, és mindenre készülni fogok és sikerülni fog. Az akarat megvolt, a probléma persze megint itthonra vezethető vissza. Hogy mi a teljes magyarázat, azt inkább haggyuk. A lényeg az, hogy itthon nem tudok tanulni. És ha itthon nem tudok tanulni, akkor hol máshol kéne nekiállnom? Az iskolában. Gondolom. Haza másfél óra az út. Ha bent maradok még egy-két órát, akkor tulajdonképpen 7-re érek haza, úgyh ogy nem mellesleg 3 órakor végzek legkorábban a suliban. Ha már ilyen későn érek haza(viszonylag), akkor az legyen inkább azért mert jól érzem magam, és a barátaimmal lógok, ne pedig azért mert az iskolában rohadok egyedül, a füzeteimet bújva. Amúg sem hiszem hogym űködne, mert több mint valószínű hogy ha esetleg meg is kíséelném, 10 perc után elgfogna az önsajnálat és a magány. Amit utálok.

Szóval a jegyim szarok, tényleg azok, mert krvára nem vagyok képes fölzárkózni.

Biosz után, matekon teljesen magambazuhantam, a tanár még meg is kérdezte hogy jól vagyok-e..xd

Semmit nem jegyzeteltem, és dupla matekunk volt, végig ott süppedtem a padban, közben próbáltam nem olyan alaknak tűnni aki mindjárt felmetszi a gyomrát a golyóstollával. Előkaptam a telefonom és gondoltam elolvasgatom amit írtál, nem akartam annyira bunkó lenni, mert azért szeretem a matek tanárunkat, egész jófej, és teljesen jószándékú fazon, kicsit amolyan hippi emberke amúgy, szóval nem akartam vele tiszteletlen lenni. Na mindegy, végül mégis sikerült-.-

Nem haragudott meg.

Jó volt téged olvasni, és már várom hogy találkozzunk a téli szünet alatt. A gond az hogy az összes tanár kitalálta hogy mi majd a szünetben fogjuk elvégezni az ő feladataikat és a következő évet rögtön témazáróval, osztályzással kezdjük. Szóval szuper. Úgy hogy az utolsó napon is írunk töriből, bioszból, angolból, stb.. : ")

Azt hiszem mára túl sok volt a nyafogás...