Magányosan bolyongtam a elhagyatott erdő sötét lombjai között. Mintha egy külön bolygóra csöppentem volna. A fák leveleiről egyszerre zúdult le és ért földet ezernyi esőcsepp.

Talán csak egy távoli hang szólalt fel, és hívott magához ezen a bánattal teli délutánon, s amint kiléptem a pöfékelő gyárak kapuján, körülölelt a sötétség. Talán csak ezek az ocsmány kémények tették tönkre, szennyezték be az univerzumot kénes füstjükkel, ahogy eszeveszettül igyekezték mérgezni az egykor még kéklő eget. Romlott hús égő szaka csapta meg az orrom, és éreztem ahogy az egész testembe belebi magát, a hajszálaimtól kezdve bőrömön át. Lassan engem is szürkévé festett az undortkeltő táj.

Az erdőben mintha a rámzúduló eső lemosta volna az összes mocskot rólam. Fölemeltem tekintetemet a sötétkék égboltra és élveztem ahogy arcomra hullik minden egyes tisztító csepp.

***

Meghalni?..

-Csak egyszerűen, azt hiszem besokalltam.
-A rémálai miatt.
-Igen, azok miatt is.

A pszichológusom ajánlott egy tábort, ami kitisztítja az agyamat. Talán csak el akarja törölni a fejemben lévő gondolatokat. De persze mindenki tudja hogy ezeket nem lehet csak úgy eltűntetni. Valami mindig maradni fog.

-Így talán könnyebben megbirkózik a gondjaival Richard.
-Nem hiszem hogy ez bármiben is segítene nekem.
-Én viszont úgy gondolom hogy igen, szóval arra kérem hogy látogasson el a kurzusra, és ismerkedjen meg azokkal akik hasonló problémákkal küszködnek. Higyje el, segíteni fog.
-A többiekkel szenbeni együttérzésem a nullán van.
-Itt nem a többiekről van szó, hanem magáról Richard. Szüksége van erre ahhoz hogy meggyógyuljon.
Nagyot sóhajtottam.- Jó, benézek egy alkalomra.

Öngyilkos? Nem akartam öngyilkos lenni. Ha meg akartam volna ölni magam, már halott lennék.