N�ha csak egyszer�en lebegn�k. Nem csin�ln�k semmit, csak ringatn�m magamat a semmiben, mik�zben �gy hullok le a f�ldre mint egy apr�cska  falev�l.

Tal�n bizonyos �rtelemben mondhatjuk hogy ezt is teszem. Figyelmen k�v�l hagyom a k�lvil�got ami k�r�l�ttem zajlik, �s csak a semmibe meredek, mik�zben haladok el�refel�. K�zben vagy gondolok valamire vagy nem, b�r az esetek t�bbs�g�ben ink�bb nem. Az ujjaimmal babr�lva haladok el�re, hogy ne keljen magam mellett l�b�lnom �ket, valahogy n�ha ideges�t, mert nem mindig siker�l ellazulva olyan k�nnyed�n mennem �s tartanom a ritmust a karjaim �s l�baim k�z�tt. �gy ez a t�k�letes megold�s. Ha zsebre dugom, vagy csak egyszer�en nem a combom mellett tartom.

K�zben felmer�lnek eml�kek, nem mondan�m r�juk hogy gondolatok, ink�bb csak k�pek a m�ltb�l, amik �lomk�nt l�pnek fel a szemeim el�tt. Ilyenkor n�ha kicsit megilyedek. Mintha valami furcsa k�pzelg�sen menn�k kereszt�l, ami meg sem t�rt�nt.

M�r semmi sem f�j. Semmi sem �rint meg. �rz�ketlen lettem. �rdektelen. Kezdem �gy �rezni hogy megint r�m fog t�rni az a m�rhetetlen komors�g, a szomork�s hangulat, amikor nem teszek semmit, �s elpocs�kolom az id�met. Elv�gre b�rmi megt�rt�nhetne. Elmehetn�k sz�rakozni, tal�lkozhatn�k egy cosm� mindenkivel. Nem k�ne hogy �rdekeljen a v�lem�ny�k, csak magammal k�ne foglalkoznom. Tal�n ez a baj, hgy ez az ami nekem nem megy. Nem nagyon �rdekel m�sok v�lem�nye, addig a pontig am�g nem ismerem �ket. Tal�n ez�rt is lettem olyan magambaz�rkod�...