Talán sosem gondoltál rá hogy egyszer összejössz vele, sőt épp ellenkezőleg. Úgy hitted hogy nem jelent számodra semmit, inkább egy testvérbarátot, mint az ellenkező nemben szereplő kék szemű illetőt. Nem láttál benne semmi különöset. De ahogy most rámosolyog valakire aki nem te vagy, és a lelkedbe mar a fájdalmas valóságtudat... Talán nem gondolkodnál ilyeneken ha nem 1 hete tudatosult volna benned hogy akit te eddig szerettél, aki miatt hanyagoltad azt a bizonyos kék szemű fiút, hogy semmit nem érez irántad. Most olyan vonzónak és olyan elérhetetlennek tűnik számodra az a két ragyogó szempár, ami nem is olyan rég még semmit nem mozdított meg benned. Irigykedsz hogy ő boldog lehet, de te nem találtad meg azt amit már oly régóta kerestél. És ez szörnyű bűntudattal tölt el. Sosem gondoltál rá úgy ahogy most, összezavarodsz hogy mégis mi történik most veled, min mész keresztól. Aztán egyszer csak rájössz: ez az élet... Csak az élet. Még ha a te szereped hirtelen fordulatot is vett, nem változott semmi. Elvégre nem csak te létezel. A világ talán nem is körülötted forog, még ha úgy is érzed. Hogy miden összefogott ellened, hogy  nincs olyan hogy a Föld túloldalán, nincsen egy hatalmas univerzum, nincsenek más gondolatok, csak a tieid. És ekkor elgondolkozol azon hogy vajon mások is érzik-e néha így, hogy olyan mintha ez az egész valami furcsa álom lenne, amiben a körülötted lévők viselkedése számodra megmagyarázhatatlan, bár nem is töröd a fejed rajta hogy vajon mit miért csinálnak. Hogy minden olyan mintha egy harmadik dimenzióban lennél, ahol csak te gondolkodsz, csak te érzel, és a többiek csupán a mozivászonra festett mellékszereplők, akik kellenek a képbe, hogy ne legyen minden olyan üres. Olyan magányos és szívszorongató.