M. szakított a barátnőjével.

És amióta ezt leírta nem beszélünk. Egy hete nem találkoztunk, és kivagyok.

Nem értem az élet kitoszott körforgását.

Ami azt illeti annyira nem vittem túlzásba. Persze a suli első hete kissé bizarr volt. Elég sokféle dolog történt velem. Kicsit összefolynak annak a hétnek a napjai mivel 3-mat 4-et végigbuliztam belőle.

M-mel nagyon összebarátkoztam. Ha jól emlékszem említettem is egy bejegyzésben hogy nagyon rövid idő alatt sikerült őt irtózatosan megszeretnem. Tegnap rá is jöttem hogy miért.

Az életemben eléggé lényeges szakasz volt az általános iskola 7. osztálya, amikor a legőrültebb korszakomat éltem a legjobb barátnőmmel. Ne úgy képzeljétek el ezt a sztorit mint valami 13-14 éves kiscsajt aki akkor kezdte megismerni a piálás jó és rossz oldalait. Nem, én alkohol, cigi és minden egyéb más drog nélkül voltam teljesen megkergülve. Elég bizarr volt így visszagondolva és erről most nem is beszélnék többet. A lényeg az hogy M-mel gyakran ugyanúgy el tudom engedni magam és ugyanolyan értelmetlen faszságokat vagyok képes lerendezni mint akkoriban. És ez boldogsággal tölt el. Nemrég pont azon gondolkoztam hogy talán sosem leszek olyan vidám és olyan őrült mint akkor, és hogy megkomolyodtam. Szóval most nagyon örülök hogy találtam még egy olyan idiótát akivel sikerül kiélnem magam, főleg úgy hogy azt hittem már sosem leszek rá képes. :D

Nem arról van szó hogy azt a barátnőmet már nem szeretem, vagy ne lennénk el olyan jól, csupán annyi hogy 11 és fél évig képtelenség megőrizni azt a folyamatos marhaságot ami 7-ben elég nyomatékosan megmaradt bennem. Persze néha előfordul, sőt mostanában nagyon fel vagyok pörögve szóval sokkal gyakrabban, nem tudom mi van velem. A sok szutyokság mellett képes vagyok jól érezni magam ha körülöttem vannak akiket kedvelek. No nem mintha ennek olyan meglepően kéne hangoznia de valahogy úgy veszem észre hogy pár hónapja nem voltam annyira vidám és élettel teli mint az elmúlt nyár felétől. 

Gondolom ti is voltatok már úgy hogy visszagondoltatok a nemrég eltelt időre, és rájöttetek hogy volt valami bajotok. Nem tudjátok hogy mi, de valami nagyon nyomasztotta a lelketeket, csak már annyira hozzászoktatok az idő haladtával hogy teljesen hétköznapivá vált ez a depressziót megközelítő életérzés.