Tegnap átmentem Zs-hez(egyik legjobb barátnőm). Nagyon fura volt. Talán még sosem éreztem magamat így. Olyan volt, minta minden egyszerűen csak kiszállna belőlem. Legszívesebben sírtam volna, de nem tettem. Nem akartam kínos helyzetbe hozni, és mivel mostanában meglepően sokat nyafogok neki ezért sem mertem. Nem akartam szegénynek az idegeire menni. De ez egyáltalán nem volt rossz. Sőt. Csak hallgatta ahogy ontom ki magamból az idegességet, ahogy elrinyálom neki hogy már megint miért cseszegettek egész álló nap, és hogy már nagyon elegem van ebből, és bólogatott és tudom hogy teljesen megért mert ő is volt már hasonló helyzetben és elmeséltük egymásnak a legröhejesebb sztorikat, azt hogy mennyire szerencsétlenek vagyunk, és hogy gyakran érettebben viselkedünk a saját szüleinknél.

Nem mondanám hogy az a fajta ember vagyok aki hamar fölkapja a vizet. Amikor panaszkodom a barátaimnak azt is akkora hévvel teszem, de közben magamban teljesen le vagyok csillapodva. Furcsa.

Most sem volt másképp. De valahogy úgy éreztem hogy szép lassan megnyugszom. A nap folyamán levetkőztem minden rossz érzést ami bennem volt, csak olyan mélyen hogy nem vettem észre. Különös nem? Néha magunk sem vagyunk tisztában azzal hogy valójában milyen szörnyen érezzük magunkat a bőrünkben, és hogy milyen könnyedén meg tudnánk szabadulni ettől.

Szóval köszönöm a tegnapot, nagyon jól éreztem magam, és örülök hogy ilyen barátaim vannak, és hogy sikerült túllibbennem egy ilyen rossz időszakon, még ha csak egy rövid időre is. Talán holnap ismét ugyanúgy fogom érezni magam, de jelenleg minden rendben van, még ha körülöttem nem is olyan fényes az élet.

Annyi mindent sikerült megbeszélnünk, azt hogy mik azok amik aggasztanak minket. Még ha nem is érezzük úgy, ahogy beszélgetünk róla rájövünk hogy valójában mégis.

Nem tudom hogy érthetően fogalmaztam-e. A lényeg végül is az hogy én értsem, csak nehezen fogalmazódik meg bennem az amit amúgy magammal tök lazán le tudok tárgyalni.

Furcsa kimondani a dolgokat úgy ahogy szeretnénk. Mintha amint szavakká formálódna elfelejteném azt amit a fejemben végiggondoltam, és valami teljesen érthetetlen dolog csúszna ki a számon.

Ezt érzem mindig amikor komolyan beszélnék valakivel.