Olyan sok
múlik

egy vörös
talicskán

ragyog az eső-
víztől

körötte fehér
csirkék.

Olyan sok
múlik

a kék
égbolton

melyet fák ágai
szabdalnak szét.

Olyan sok
múlik

az átlátszó
katéteren

mely kikandikál a
kékajkú fiú hasán.

Olyan sok
múlik

azon ki odaföntről
lenéz rá.

(William Carlos Williams - A vörös talicska)

Nem tudom hogy ez tényleg az eglsz vers, vagy ki van-e egészítve, de nagyon tetszik és annyira szép..

És íme még egy vers/idézet, az egyik Stephen King regényben találtam(Carrie). Azt hiszem ezzel választ adok arra kérdésre, hogy miért is érdemes Stephen King könyveket olvasni... : )

Jézus a falról néz le rám

De arca hideg, mint a kő;

Miért érzem olyan

Egyedül magam,

Ha szeret, ahogyan mondja ő?