Dárga Ikinám, én egyetlen paradicsomlevest gyűlölő némberem!

Először is azzal kezdeném hogy bocsánatot kérek amiért nem írtam és nem válaszoltam a hozzászólásaidra, most megpróbálkozok mind a kettővel.

Baj,.. igazándiból nem történt semmi sok, csak a szokásos marhaságok, apám természetesen most is alkotott és anya kiborult tőle, így amikor felhívott elég dühös volt. Igazándiból megszokhattam volna már, de azt hiszem nekem ez lehetett életem egyik érzékeny pillanata amikor már elegem volt mindenből. Talán az borítottki hogy láttam hogy a barátnőmék családjában milyen egy veszekedés, mennyire halk és laza. Nálunk teljesen más az egész, és ez feldühített, még most is dühít. akkor annyira szánalmasnak éreztem magam, és annyira sajnáltam anyát, és mondani akartam neki hogy minden rendben lesz de minek, ha egyszer úgy sem lesz semmi rendben. Nem akartam haza menni, soha többé!  Ez indulás előtt egy nappal. Kissé kiábrándító, mert tudod rólam hogy soha nem sírok, nem hogy mások még a magam társaságában sem, most viszont úgy éreztem hogy nem érdekel, nem tud érdekelni. Próbáltam visszafolytani de éreztem hogy a szemeimben gyűlnek a könnyek, és hogy nem tudom megállítani őket, aztán elhomályosult minden, és hiába próbáltam benn tartani, egy csep kiszökött és tönkretette a rajzomat.

Kissé dühös voltam...

Érzéketlen

Meséld el nekem lécci hogy miért vagy olyan érzéketlen és hogy én miért nem vagyok még tojás fehérje sem, csak mert nagyon érdekel a téma! xd

Újabb novella a láthatáron!!!

Tegnap írtam egy novellát, egész rövid és talán tök érthetetlen, de én értem, és azt hiszem meg vagyko elégedve vele, elvégre tömör és lényegretörő. Remélem nem értitek félre, nincs benne(m) semmi szuicid hajlam.

Továbbá rajzoltam egy zöld japán nőcit. Igen, ez így elég furán hangzik... :")