Igen, azt hiszem némileg nőtt az önbizalmam, és ez javarészt az osztálytársaim pozitív megjegyzéseinek köszönhető, amit az alakomra tettek. Mostanában elég sokat mondják hogy milyen szép a derekam, és milyen gyönyörű lábaim vannak és hogy nagyon csinos vagyok, szép az arcom, puha, finom illatú hajam van, stb... ökhm, no meg a hátsó felem, azt inkább haggyuk, asszem azzal és a lábbammal értem el a legnagyobb sikereket..xd ja fogalmazzunk így! :"D

Ennek ellenére nem tudom miért ilyen rossza hangulatom. Tetszem egy srácnak, és ez jó érzéssel tölt el, főleg ha visszagondolok az elhangzottakra, és elolvasgatom az üzeneteit, de valahogy amikor vele vagyok egyáltalán nem tűnik úgy mintha tényleg így lenne. Semmi jele. És ez fura. Más is bejön neki. Ja, és tulajdonképpen csak a szép lányokra bukik, elmondása szerint, vagy is hát ínyenc, inkább így mondanám, amit azt hiszem vehetek bóknak mivel tényleg elég válogatós, de némileg kissé bunkónak is találom, mert külső alapján képes beleszeretni valakibe. És ezz nekem nem szimpi, vagy hogy is mondjam. Persze ez mindnekinek a saját döntése, én nem szólhatok bele hogy ki hogyan élje az életét.

Na jó tehát a lényeg az hogy egyáltalán nem tudom miért vagyok szomorú... És ez fura. Olyanelnyűttnek, fáradtnak érzem magam, mintha csak egyszerűen mindenből elegem lenne. Valószínűleg ezen is túlesek majd, ahogy minden máson.

Tegnap és ma is elmentem fürdőruhát nézni, és találtam egy annyira istenkirály klasszat, fölpróbáltam, csodaszépen áll, egy türkiz, kicsit fodros(de nem csicsás, pont jó). Igen, fölpróbáltam a tökéletes fürdőruhámat és mostmár boldogan élhetek azzal a tudattal hogy sosem lesz az enyém mivel csak a bikini része kerül 9500 ft-ba, amit azt hiszem nem igen engedhetek meg magamnak. Szóval hát ezz van. Lefotóztam magam benne, F. szerint is írtó jól nézek ki benne, anyám lecseszett és elkezdett arról papolni hogy milyen kurvás és hogy tanga és hogy megbasznak az útszélén egy sötét sikátorban. Az nem gáz hogy olyannal cseszeget ami úgy se lesz az enyém, de ráadásul indokolatlanul is mivel semmi köze nem volt a tangához, egy egyszerű fürdőbugyiról volt szó, és most rohadtul nevetségesen érzem magam hogy egy bugyiról írok a blogomba amin anyám kiakadt... igen, ez azt hiszem eléggé röhejes.... pf.

Ikina jól fogalmazott, nevezhetjük ezt a kis "vallomást" (?) -nem azt mondta hogy szerelmes belém, csak szimplán bejövök neki ami semmti sem jelent igazából- az önbizalomnövelő kúrám részének. És azt hiszem részben tényleg jól is érzem magam tőle, a másik fele inkább az a fura érzés, és nyomás a mellkasomban ami azon gondolatokból származik hogy igen, csak egyszerűen tetszek neki és ennyi. Sosem lesz semmi több és még csak gondolnom sem szabad ilyesmire, főleg hogy már van olyan akire hajt, és folyton felőle hallok(arról a lányról), ami mondjuk nem izgat fel különösebben csak valahogy mégis kicsit nyomasztó ez az egész...

Persze ha meg az lenne hogy próbálkozik, vagy hogy is mondjam, akkor az lenne a bajom és menekülnék, és úgy elutasítanám mint a nyű, annak ellenére hogy egy kapcsolatról ábrándozok. Nyuszi vagyok. Bár ki tudja lehet hogy igyekeznék megszokni a tudatot hogy valaki küzd értem, aztán megtetszene a dolog és végül tényleg lenne valami de még ez a gondolat is azt kiabálja felém hogy "Térj észhez, ilyen nincs, ez nem lehetséges, add fel az ilyen értelmetlen ábrándozásoakt és éldd végre a való életed!!!".