Új novella :) Elég rövid... 63
"Egyedül"
Madarak szálltak az égen. Mindegyik más-más csíkot húzva maga után. Örvénylő szelet, bánatot, a tavasz virágzó illatát, s csak egy volt, egyetlen a sok közül, akinek nem lebegett semmi a nyomában.
Úgy éreztem hogy a szívembe belemar a fájdalom, kétségbeesés fogott el. Úgy éreztem hogy valami kiszakad belőlem, mintha ahogy rávetettem magányos tekintetemet arra a szomorkásan szálldogáló madárra, egy kicsit én is boldogtalanabbá váltam volna.
|